Huszon és harmincasok! Nektek mennyi barátotok van?

Egy sem. Három volt, de az utóbb egy évben ők is felszívódtak.

23/l

Szintén egy sem. :'D *jhajj, keserű nevetés*

De én 32 éves vagyok, házas, kisgyerekes. Szerintem a huszonéveseket és a harmincasokat ilyen kérdésben nem nagyon lehet egy kalap alá venni, mert ezalatt az idő alatt (általában a huszonéves kor második felében) óriási korszakváltás történik a legtöbb ember életében, ami új keretbe rakja és kihívás elé állítja a barátságokat. Egy 22 éves még lehet bulizó egyetemista, akinek más programja sincs, mint a haverokkal lógni, és tervezni a fesztiválszezont, míg egy 30 éves már jó eséllyel megállapodott családos, dolgozik, az is lehet, hogy komoly, felelős beosztásban.

Velem az történt, hogy a középiskola után a barátnőimmel különböző főiskolákra kerültünk. Akkor még csak-csak tartottuk a kapcsolatot, de miután lediplomáztunk, szinte mind Budapesten rendezkedtek be, ott dolgoznak, ott költöztek össze a párjaikkal. Én pedig vidéken maradtam, és felnőttként már nehezen kötök új barátságokat (szerintem sokan vagyunk ezzel így, és ez is megérne egy külön topikot, hogy vajon miért). Már a főiskolán sem nagyon ment.

Nem lenne egyébként áthidalhatatlan a távolság, de már mindnyájunknak eléggé be van táblázva az élete, nem fér bele rendszeresen félnapokat, kétszer másfél óra utazással elkülöníteni egy-egy baráti találkozásra. Mert ugye egy félórás kávézásért nem utazunk másfél órát. Néha írunk egymásnak pár sort, de ha már nem vagyunk napi részesei egymás életének, és teljesen más körökben mozgunk, akkor ez nem ugyanaz...

Olyan barát, akire tényleg bármikor számíthatok talán egy van. Azért a talán, mert egyre inkább úgy érzem, hogy én többre értékelem a barátságunk, mint ő..

Viszont közeli barátom van 4-5.

Olyan, akire bármikor számíthatók egy sincs. 2 olyan van, akihez, ha már nagyon ki vagyok, akkor ráírok, de utána megbánom, mert általában nem válaszolnak vagy elintézik egy szomorú smile-val.

Még mellettük 2 barátom van, de velük a téma leginkább az egyetem, személyes dolgokat csak nagyon keveset osztunk meg egymással.