Jártatok már úgy hogy folyamat el kellett nyomni magatokat és nem mondhatod el a sikereidet? Hogyan tudnék én ebbol kiszállni hogy ne ilyen legyen?

Pl egyik hétvégén a ma már exem kirábban eljegyzett. Szoval akkor szép szerelem is volt.

Mentem a suliba hétfőn. Erre mit ad isten, bnom sír, hogy szakítottak. Vigasztaltam. Nem mondtam el hogy amugy engem meg pont eljegyeztek..

Vagy korábban pl varrtam ruhákat de divatbemutatókra is, meg versenyekre is, ahol az én ruhám vitte el a fődíjat.(9 éves korom ota tanított anya varrni) Erre mikor lett egy barátom es anyukájának bemutatott, pont a varrás volt a téma, es nagy büszkén mesélik, hogy anyukája vállal javításokat(mellékállás), sőt a fia is fiu létére tud varrni:) És probáltak ugy bemutatkozni ugye, hogy milyen kis ötletesek, stb, igy én "részt vettem"az örömükben, és nem akartam ezt az egészet ugy "egoistán" "megtörni", vagy felül"überellni", hogy amugy meg én meg fődíjakat nyertem, meg ez meg az..szerényen hallgattam. Mivel ez most roluk szól.

De ugyanez rajzzal is. Anno külföldön bebiszitter voltam és ráertemben lerajzoltam egy tenyérben tartott babát a szülők ugy elvoltak hűlve a rajzomtol hogy alig akarták elhinni hogy en ezt kútfőből csak unalmamban lerajzoltam, még a rokonoknak ia mutatták, apám révén van amugy örökletes hajlamom/tehetségem ilyenekre, mert ő meg profi munkákat rajzolt anno fiatalon, tény és valo hogy örökölt tehetségem van, de csak irto ritkán rajzolok mert csak irto ritkán unatkozom, de azok mestermunkák viszont.

Erre egy ismimnél mikor voltam kint volt a falon egy rajza bekeretezve, amin siman latszik a görcsös vonalvezetés, hozzá nem értés, amatőrség, de nagy büszkén mutatja, néztük, így megdícsértem, és megint hallgatni "kellett" magamrol szerényen. Mert nem akarok az lenni, aki magát sztárolja mikozben más örömmel mutat valamit. Ezt az örömet en nem akarom elvenni.

Vagy pl a páromtol kaptam autot, ezt sem nagyon tudtam elújságolni senkinek melegében, örömömben,ill megosztani, mert pl bnőm pont arrol beszélt, hogy nekik mennyire nehéz egyet fenntartani.

Egyszeruen allandoan olyan szitukba keveredek mintha nekem folyamat el kene önmagam nyomni és másoknak bólogatni, mások örömében bánatában osztozni, nekem meg joformán titok az egész életem. Es "bent" kell tartanom.

Volt aki gunyolt lenézett, valami kapcsán, meg olyanokat mondott ugy sem fog sikerulni, kár is belekezdenem vmibe, erre maxon sikerre vittem a dolgot, de olyan szinten hogy több tizmillios üzletet hoztam össze amit még én sem hittem volna, de ezzel az ismimmel kb már nem is tartunk kapcsolatot de azért ugy elmondanám neki hogy na erre mondtad azt hogy baromság..de ugye erre nincs már lehetőségem sem.