Milyenek a tapasztalatok arabokkal mint barát/szomszéd/munkatárs?

szerintem kedvesek

Németországban volt arab barátom. Tök normális, jó ej ürge volt. Addig egyébként nincs baj az arabokkal, míg egy bizonyos népsűrűséget el nem érnek. Mert akkor aztán kirobban a békétlen természetük. L.: pl. Párizs.

Szerintem egy Mecsetbe inkább ne ragasszál ki semmit. Nem biztos, hogy jó néven vennék.

#5. miert?

Amikor Angliában éltünk a családdal, a fiamnak volt egy arab osztálytársa, akik ráadásul a szomszédban is laktak, így tényleg reggeltől estig együtt voltak a gyerekek. A kisfiú anyukájával nagyon-nagyon jól kijöttem, ő volt talán a legjobb barátnőm, amíg kint voltunk (én is nő vagyok), nagyon érdekelt mindkettőnket a másik kultúrája. A férj viszont fura volt, köszönni is csak akkor köszönt, ha nagyon muszáj volt, ennél többet pedig soha nem beszélgettünk, pedig sokszor róákat töltöttünk kint együtt a gyerekekkel. Később tudtam meg, hogy náluk ez a tisztelet jele, nem beszélgetnek másneművel, ha nem rokon. Biztos így van, de időnként nekem elég kínos volt.