Van,hogy egy barátság egyszerűn "lejárt" és el kell engedni?

Igen, van az úgy, hogy a barátságok kimerülnek. Ezek általában eleinte egyoldalúan történnek, mint bármely más kapcsolat.

Engedd el.

Van. De egyébként ez egy tök jó példa arra, hogy mennyire destruktív manapság már a közösségi oldal. Szerintem nem oké, hogy ennyire belelátunk más emberek életébe. Persze értem amit írtál, de nem feltétlen jelenti azt, hogy az ő szemében te kevesebb lettél mint barátnő csak azért, mert az utóbbi 1 évben mondjuk X képet feltett amin ezzel az új csajjal lóg együtt. Ha belegondolok, itt vagyok 30 éves, a kutya nem taggelt be még képhez fb-on, senki nem említett meg fb-on, konkrétan 0 interakcióm volt akármelyik ismerősömmel is, a Boldog Születésnapot címszót kivéve. Régen pedig mikor még nem létezett ez az oldal, állandóan kerestek, személyesen, telefonon stb. Ha most a facebook alapján ítélném meg ezt a dolgot, akkor mély depresszióba kellene esnem, hiszen a kutya sem foglalkozik velem és csak azt látom, hogy ez is fontosabb, meg az is, meg mindenki csak én nem. Pedig ez torz kép.

Na de elkanyarodtam. Van olyan hogy elfárad egy barátság és szerintem alapjában véve ez nem is baj. Különben én nem is hiszek ebben az élethosszig tartó barátság dologban. Az embernek az életében szakaszok vannak. Elkerülhetetlen, hogy teljesen más emberek vegyenek körül 30 évesen mint akik 20 évesen körülvettek. Teljesen normális az is, hogy nem azok az emberek lesznek körülötted 10 év múlva, mint akik most veled vannak. De ez ettől szép. Szerintem pont attól lesz különleges egy barátság, hogy bár tudom hogy nem az egész életemen át kísér, de ha mondok egy helyet, mondatot, egy nevet, tökmindegy, akkor tudom hogy én is meg az a másik is ugyanarra gondol amire én. Akkor is, ha ez már 20 éve történt. És nem kell tudnia ezt annak aki 40 évesen melletted van, meg értenie sem kell, mint ahogy nem kell értenie annak a barátnőnek vagy ismerősnek sem hogy min kuncogsz 40 évesen a másikkal. Ő az életedből egy szelet. Tiéd és az övé. Emlékek. Nekem számtalan olyan barátom van, akivel még facebookon is csak ritkán beszélünk, nemhogy személyesen, de a mai napig nem fáj hogy ha azt látom hogy más most "fontosabb" mint én. De tudom hogy 1 mondatot elég lenne írnom, és dőlnénk a röhögéstől és úgy éreznénk magunkat mint régen. Ezt senki nem veheti el.