Hogyan tudnek ezen valtoztatni? Voltatok mar ilyen helyzetben illetve van valami modszeretek/otletetek erre?

Sziasztok! Ahelyett, hogy masokat kezdenek okolni, inkabb azzal szeretnem kezdeni, hogy bennem van a hiba. A problemam az, hogy az utobbi idoben azt veszem eszre, hogy senki nem kivancsi ram. Ha en rairok valakire es megkerdezem hogy van es mi ujsag (azert teszem, mert tenyleg erdekel) akkor valaszolnak ra a barataim, neha vissza is kerdeznek en is elmondom, hogy velem mi ujsag de ennyi. Ugy erzem, hogyha en nem irok rajuk akkor nekik eszebe se jutnek es nagyon faj. Nemetorszagban elek a ferjemmel es a jelenlegi helyzet miatt mar nem voltunk otthon majdnem fel eve, a ferjemnek itt vannak baratai (magyarok is) de veluk nem tudtam ugy kialakitani baratsagot - innen is gondolom azt, hogy a problema velem van. Ezt ugy kepzeljetek el, hogy igy eldumalgatok veluk mindenrol amikor pl vendegsegbe megyunk de ugy erzem, hogy ok csak ezt azert teszik mert a ferjem baratai es vele joban vannak, en meg csak ugy jottem vele. Olyan is volt hogy valakivel azt hittem, hogy huu tok sok temank van, meg WhatsAppon is beszelgettunk de vele is elhalt a beszelgetes - es nem tudom hogy miert vagy mit csinalok rosszul vagy mi baj van velem. Atlagosnak mondanam magam, nem tortenik semmi izgalmas mostansag vagyis en nem tudom mi szamit amugy izgalmasnak. Marmint persze velem is tortennek dolgok, nekem is eltelik a 24 ora es ezt azt csinalok (olvasok , uj recepteket probalok ki, edzek, dolgozok - nem, sajnos meloban sincs semmi szenzacio meg ezt sose ertettem hogy miert kell meg mit lehet ugy melorol beszelni hogy huuu de erdekes legyen (konyvelo vagyok) ) es szokszor csak igy hallgatok es egyszeruen nem tudok mit szolni a temahoz mert igazabol nem is annyira erdekel vagyis persze meghallgatom es figyelek de egy csomoszor azt erzem hogy ilyen felesleges cseveges a semmirol. Aztan ezen meg az erzeseimen elgondolkodtam parszor es ez rosszul esik, hogy engem nem keresnek annyira, hogy nem gondoljak rolam azt hogy nepszeru vagyok. Viszont azt is atgondoltam, hogy en mit tanacsolnek annak, ha tanacsot kellene adnom erre a problemara es arra jutottam, hogyha igenis en is ertekes vagyok es egyedi es szeretheto es jo ember (nem, ez nem ilyen bozonygatas akar lenni, tenyleg igy erzek es ezt gondolom magamrol) es ha valaki nem kivancsi ram akkor en nem szeretnem ezt eroltetni, hogy masok is ugy lassanak ahogy en latom magam es eleg sok ember van a vilagon ahhoz, hogy ne is kelljen ezen gorcsolnom, hogy elfogadjanak es ezt a megfelelesi kenyszert erezzem. De megis zavar az, hogy nem vagyok nepszeru, engem nem hivnak el ide oda. Munkahelyemen a kollegaimmal, en nagyon jonak mondanam a viszonyomat de a kollega szo keretein belul. Jol dolgozok, jo is vagyok benne, fair vagyok mindenkivel es ha segitseget ker valaki akkor mindig nyitva az ajtom vagy ha valakinek problemaja van es tudom, akkor megerto vagyok. Szerintetek mit kellene maskepp csinalnom? Vagy esetleg nektek van/volt ilyen szemely (mint en) a kornyezetetekben? Es ha igen, akkor ti mit gondoltatok arrol az emberrol? (ezt azert kerdezem, hogyha esetleg mentetek masokkal ide oda akkor ot miert nem hivtatok meg?) Illetve, ha esetleg tudnatok valami aprosagot mondnai, hogy hogyan tudnek a jelenlegi helyzeten valtoztatni es egy ujonnan kialakult ismertsegbol baratsagot kialakitani (es fenntartani) akkor az is nagyon jol jonne. Koszonom hogy elolvastatok es elore is koszonom a valaszaitokat.