Kérlek mondjátok, hogy nem csak nekem nincsenek barátaim?!

Olyan, hogy barátság nem létezik. Az elején én is naív voltam és hittem a barátság eszméjében, de később rá kellett jönnöm, hogy szemfényvesztés,parasztvakítás az egész.

Az egész az egyéni érdeken alapszik, ezek érdekkapcsolatok. Mindenki csak addig van melletted, amíg kihasználhat, hasznot húz belőled. Ha már nem tud belőled kisajtolni semmit, akkor pedig ignorál, vagy ellened fordul. Sajnos én minden állítólagos baráti kapcsolatommal így jártam.

Szomorú vagyok emiatt, de de van. Ez csak egy felfújható léggömb, ami a végén úgyis kipukkad. Ha ezt tudom, nem fektettem volna bele ennyi energiát ezekbe a kapcsolatokba. Már azt is bánom, hogy megismertem őket, meg hogy valaha szóbaálltam ezekkel az emberekkel.

24 F

#11: tulajdonképpen minden érdekből történik. Csak a saját szempontomból tudom nézni a világot, tehát az embr nyilván igyekszik úgy cselekedni, ahogyan az első sorban neki megfelelő. Ha te neked jobb, ha megfelelsz xy elvárásainak, akkor igyekszel megfelelni, és tulajdonképpen akkor sem azért akarsz adott elvárásoknak megfelelni, mert az xy-nak jó, hanem mert neked jobb úgy.

Ezt a gondolatmenetet víve tovább vehetjük úgy, hogy én, mint személy kizárólag azért barátkozom és beszélgetek másokkal, mert nekem attól jobb lesz, mert az engem jó érzéssel tölt el, és nem azért, mert a másiknak az hű de jó lenne, ha mégis az, az csak "melléktermék", illetve ha azért barátkozom vele mert az neki jó, akkor azt is azért teszem, mert engem jó érzésse tölt el az, hogy jót tettem vele, mert esetleg ettől jobb embernek érzem magam, vagy boldogabb leszek tőle. Emberek vagyunk, nem tudunk nem önzőek lenni. Persze azért van különbség szeritnem a között is, hogy pl. azért adok ajándékot neked, mert engem jó érzéssel tölt el, ha látom, h örülsz neki, vagy azért, mert abban reménykedem, cserébe majd én is kapok valamit.

Előző vagyok, még eszembe jutott néhány példa.

Nem mindegy, hogy egy szülő, azért igyekszik a nevelés során midnent megadni a gyerekének, mert örömmel tölti el, ha látja, hogy a gyerek boldog és sikeres felnőtté cseperedik, vagy azért, mert abban reménykedik, hogy később ha a gyerek sikeres lesz, majd eltartja őt, és hasonló "juttatásokban" részesíti őt, mint az a gyerekkorában.

Azaz nem mindegy, hogy valamit azért teszek, mert ellenszolgáltatást várok cserébe, vagy azért, mert szimplán nekem jó érzés azt tenni, engem az tesz boldogá, ha a másikat is annak látom.

Kvázi meg akarod venni az emberek barátságát, mivel azért adsz, hogy kedveljenek. De ha egyébként nem bírják a stílusod, vagy nem érzik jól magukat veled, akkor az mindegy lesz, hogy kap-e az illető cuccokat tőled vagy sem. Magamból indulva ki még kellemetlenséget is szül, mert bár nem szeretnék barátkozni veled, de a kapott holmi miatt adósnak érzem magam, amit meg kb. el kell fogadnom ha nem akarok bunkó lenni és megsérteni téged.

Ez egy kicsit hasonlatos ahhoz, amikor egy pasi azét vesz menőn kinéző sportautót, hogy könnyebben "csajozzon".

Szia!

Igaz én még csak 29 éves nő vagyok de nagyon kevés igaz barátnőm van. Nagyon ritkán találkozunk most meg a vírus miatt még kevesebbet. Sokszor egyedül érzem magam még így is, hogy itt vannak. Nekik vannak párjaik nekem meg nincs így még rosszabb.

Tudod én nagyon kedves és jószívű vagyok az emberekkel ezért kihasználtak sokszor.

Pl hamar megszerettem egy embert és egy idő után adtam neki parfümöt meg testápolót stb.

Sajnos sokan kihasználtak érzelmileg és pénzileg is.

Nagyon fájt de rá kellett jönnöm, hogy ők nem jó barátnők.

Most is van egy olyan "barátnőm" aki előttem kedves aztán a hátam mögött meg kibeszéli a dolgaimat. Sok emberben csalódtam már és úgy érzem elegem van.

Szerintem az egyén függő, hogy ki kinek a társaságában érzi jól magát. Nagyon sokmindentől függhet: milyen a kisugárzásod, mennyire vagy magabiztos, milyen a humorérzéked, stb. Vagy csak egyszerűen hasonló élethelyzetben vagytok és ezért jól megértitek egymást. Valamilyen közös pont mindenképpen kell. Közö hobbi vagy érdeklődési kör... A hasonó emberek vonzzák egymást.

Na persze az sem árt, ha valaki nem csak negatív. Az olyan embereket én sem bírom, akikkel ha már 5 perccel több időt töltök el, azon kapom magam, hogy már megint azt hallgatom, hogy neki mennyire nehéz és mennyi minden baja van, ha esetleg az én élethelyzetem éppen nehezebb is az övénél, az már csak hab a tortán. Péládul van olyan ismerősöm, aki képes azon problémázni, hogy most éppen nem talál mondjuk olyan autót, ami tetszik neki, ha meg megtalálta, akkor úr isten milyen rádiót vegyen bele, ez nem néz ki jól, az meg nem hangzik annyira jól és társai...

Tudod az a baj, hogy a legtöbb sorozat, mint mondjuk a Jóbarátok olyan irreális elkepzeléseket támasztott bennünk a barátságról, amik a valóságban soha nem történnének meg. Pl tizenévekig surlódások nélküli barátság, szinte napi szintű találkozások. Felnőtt, dolgozó emberek vagyunk a legtöbb esetben párkapcsolatban, van aki gyerekkel. Jó ha havonta 1 alkalmat össze lehet hozni egy baráttal, annyira nincs időnk már az ilyenekre. El kell felejteni az iskolás barátságokat, ahol minden nap suli után órákig lógtunk együtt, évekig szinte minden nap találkoztunk.

Sajnos ez a szomorú valóság, hogy az embereknek erre nincs ideje, kivéve ha rendszeresen végzett hobbiról van szó, pl edzőtárs.

A szüleimen azt vettem észre, hogy amint elült a futkozás a gyerekek után, háztartás és társai, kirepültünk, ők elkezdtek barátkozni, szinte minden hétvégén találkoznak a barátaikkal. De ehhez kellett egy családi ház nagy udvarral (30 nmes albérletbe nehezen hívsz meg 2-4 embert) , kellett egy viszonylag nyugodt élet, ahol már kirepültek a gyerekek, kevesebb hétköznapi gond. Őszintén remélem, hogy majd 40-50 évesen én is találok igaz barátokat, mint a szüleim találtak , addig meg sajnos marad a 2-3 havonta találkozás, havi 1-2x telefonálás :/