Kérlek mondjátok, hogy nem csak nekem nincsenek barátaim?!

Elmúltam 30, de szinte egyáltalán nincsenek barátaim. Nő vagyok. Nagyon sokszor próbálkoztam, és tudom, hogy velem is vannak problémák, de sokszor már én sem értem, hogy mi lehet a baj velem? Én amikor barátkozni próbálok szeretek gondolni a másikra és ajándékokat adni, egy egy apróságot. Illetve próbálok nem nyomulni sem, hanem tartok egy kis távolságot, hogy ne érezze azt, ki akarom sajátítani. Ha kialakul barátságféle, akkor rengetegszer átb**tak már. Pl volt, hogy barátkoztam egy lánnyal munkahelyről, akit többen kicikiztek, de én nem, és születésnapjára vettem is neki egy könyvet aminek nagyon örült, és ezt egy baráti talin adtam oda. Rá egy hónap múlva az én születésnapomon úgy köszöntött fel, hogy másnap írt messengeren, hogy jaj elfelejtette... Pedig Facebookra is ki volt írva. Azóta persze meg is romlott a viszony, mert bár elvileg próbálta helyre hozni, de minden más fontosabb volt neki, így nem sikerült egy talit sem összehozni, és inkább nem erőltettem tovább. Ez csak egy volt a sok közül, de rengetegszer éltem már át ilyet. Az esetek többségében mégis az lett, hogy egy teljesen másik emberhez kezdtek el jobban közeledni, vele barátok is lettek, én meg totál el lettem felejtve. Alapesetben szerintem átlagos vagyok, a külsőm sem felvállalhatatlan, értelmesnek tartom magam, bár a "fecsegés" nehezebben megy. Régebben eléggé visszahúzódó voltam, emiatt is kaptam már beszólást, de az utóbbi időben ezen sokat fejlődtem, vezetői pozícióban is vagyok, ami segített kicsit. Nem vagyok agresszív, inkább kedves és alkalmazkodó. Járok kineziologushoz, mert totál selejtnek érzem magam, semmi önbizalmam nincs már. A férfiakkal könnyebben kijövök, de ők többnyire csak a külsőmet nézik, nem mellesleg párom is van, aki miatt nem feltétlenül akarnék férfi barátokat. Mondjátok el, szerintetek mi lehet a baj? Mit csinálok rosszul? Én nem tudok átsiklani afölött, ha hazudnak nekem, és sokszor nagyon bizalmatlan is vagyok, és nem egyszer vettem észre, hogy egyes barátságnak induló kapcsolataimban elkezdtek hazudni nekem... Van más is, aki ilyen cipőben jár? A napjaim kb sírással telnek, a párom sem tud már velem mit kezdeni, mert ő sem érti, miért van ez. Az egyetlen válasza az, hogy szerinte rossz helyen keresek barátokat. De egyik iskolában vagy tanfolyamon ahová jártam se sikerült soha, és munkahelyen sem. Máshol pedig nem is tudom elképzelni, hisz barátok híján nem is járok sehova... :(