Hogyan tudnám megbeszélni a barátommal a problémámat?

Az a helyzet, hogy az utóbbi időben szinte mindig én teszek szívességeket neki, ő meg simán elfogadja és semmivel nem viszonozza. Volt hogy nálam aludt több éjszakát és üres kézzel érkezett, fel se ajánlotta, hogy segít valamiben. Ez már kezd nekem kényelmetlenné válni, ezért a múltkor próbáltam értésére adni, hogy ez így nekem nem jó, hiányolom tőle a kölcsönösséget. Leteremtett azzal, hogy miért nem akkor szóltam, amikor szívességet tettem, miért utólag hozom fel, nem vagyok hozzá őszinte, stb. Elkezdett sértegetni, és megérteni se próbálta, hogy miért nem érzem jól magam így ebben a kapcsolatban. Hogyan tudnám megbeszélni vele a problémát? Az is eszembe jutott, hogy esetleg nárcisztikus az illető, hogy ennyire nem képes átérezni mi az, amit hiányolok. Az anyja adja alá a lovat azzal, hogy nem szívből segítettem, hanem érdekből, meg számításból (ami persze nem igaz, csak valóban jólesne ha valamit viszonozna), ezért még én vagyok a szar, szemét barát, és nekem mondja hogy nárci vagyok.