Más is érez így? Mitől van ez? (infj)
Nem tudok igazán megnyílni az embereknek, és nem tudok kötődni, hozzájuk.
A páromat és a családomat kivéve minden kapcsolatomban fel vagyok készülve arra, hogy egyszer csak vége lesz és az illető elhagy. Volt már, hogy elkezdtem kötődni valakihez és akkor pánikszerűen igyekeztem eltávolodni tőle ösztönösen, hogy ne kötődjek hozzá. Nem tudom miért hiszem azt hogy mindenki el fog hagyni. Talán félek, hogy fájni fog ha elhagy? Vagy mert korábban sok barátom elhagyott? Vagy ez csak a személyiségemből fakad?
Nem tudok megnyílni igazán senkinek (páromat kivéve) annyira tudatos vagyok azzal kapcsolatban kinek mit mutatok magamból, néha úgy érzem játszom az emberekkel, de én csak jót akarok nekik azzal, hogy mindig azt mondom amit hallani akarnak (de nem hazudok), és elérem, hogy szeressenek. Odaigyelek az emberekre, megkérdezem, hogy vannak ha megsélnek valamit később visszakérdezek ugyan azzal kapcsolatban. Nem csak üresen csevegek, megjegyzem amit mondanak. Megmutatom a hibáim egy részét, hogy érezzék, más sem tökéletes, kérek tőlük apró dolgokat, hogy hasznosnak érezzék magukat és én is ott segítek, ahol csak tudok. Elkezdenek bízni bennem és akkor pedig lelki támaszt nyújtok nekik. De én nem nagyon osztok meg velük mély dolgokat és a titkaimat. Rengeteg energiámba telik, de nem tudom nem tenni ez egy lételemem, hogy az emberek szeressenek és rám támaszkodjanak, hogy segíthessek nekik. Nincsen semmi hátsó szándékom. Aljas vagyok? Szó sincs arról, hogy megjátszom magam, csak nem mondok el mindenkinek mindent. Félek ha mindenkinek felfedném amiket szégyellek akkor nem fogadnának el. Egy fallal vettem körül magam és úgy érzem, csak azon belül vagyok biztonságban, ha kinyitnám nem tudom mi történne.
Más is érez így? Mitől van ez?
Ha valaki ismeri az mbti szélyiség típusokat én infj vagyok, más infj mondhatja, hogy ő érez- e ilyet. (Esetleg enfj mert extrovertált vagyok nagy százalékban)
A párommal nincsen ez neki teljesen meg tudok nyílni és nem félek, hogy elhagy, de ehhez évek kellettek. (3 éve vagyunk együtt és előtte is barátok voltunk)
Valaki tudja mitől lehet ez? Más érez így? privátba is jöhet válasz. Köszi ha végigolvastad.
MBTI-től függetlenül is tudnék erre válaszolni, de ha már megemlítetted, akkor azon keresztül vezetem le. Az INxx típusok egyik jellemző problémája, hogy nehezen tudnak a pillanatban élni. Túlságosan a jövőre vagy éppen a múltra fókuszálnak, és túlagyalnak mindent. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz ennek a problémának, az intuíciód pedig kiragad részleteket a valóságból, és azokkal bizonyítgatja a teóriádat. Amikor rád törnek az ilyen gondolatok, végezz olyan tevékenységeket, amik megkövetelik, hogy a jelenre fókuszálj. Lehet ez valami kézműves hobbi, edzés, bármi, ahol a valósággal kell interakcióba lépni.
A másik meg: dolgozz azon, hogy te legyél az elsődleges személy, akinek meg kell felelned. Mindenki más másodlagos. Ha gondolod, segíthet egy jó pszichológus, hogy feltárja, miért lököd el magadtól az embereket, de szerintem ő is valami olyasmit fog mondani, hogy ne foglalkozz vele. Ne félj attól, hogy esetleg kiábrándulnának belőled, ha megosztanád a titkaidat, mert ha így is történik, akkor amúgy sem illettetek volna össze.
Amit az első bekezdésedben írtál, az egy az egyben igaz rám. Én INTP vagyok. Annyi, hogy én normális kapcsolatot nem tudok kiépíteni. Azért, hogy van 2 nagyon jó, és viszonylag közeli barátom, a két kezemet összeteszem.
Mondjuk engem úgy összességében nem zavar ez, viszont ha kívülről nézem, akkor azért leesik, hogy gáz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!