Akiket vallásos szülők neveltek és tiszta lelkűek, jól neveltek azokat a személyeket a legtöbb helyen nem tudják elviselni?

Jó a kérdés. Sokszor azok az emberek is szembesülnek ezzel a problémával, akik valamifajta anonim "keresztényként", alapvetően a jót keresve és túlnyomórészt a lelkiismeretükre hallgatva élik az életüket és ilyen módon működnek az emberi kapcsolataikban, és nem értik, hogy miért van, hogy mégis latszólag minden ok nélkül mások beléjük szállnak, beléjük kötnek, bántást kapnak olyan emberektől, akiknek sohasem ártottak. Ezen utóbbi emberekre viszont inkább nem jellemző, hogy a lelkiismeretük által diktált kvázi törvényekre hallgatva élnék az életüket. És valahol itt van a kutya elásva... van valami bennük, amit tudat alatt nagyon idegesít, ellenséges érzést kelt a jó. Valami azt súgdossa nekik, hogy a másik szelídsége, vagy jósága csak gyengeség, a "szentsége" pedig álszentség - akkor is, ha nem így van - és taszítóvá válik a számára.

De van úgy, hogy ez inkább valami csodálattal vegyes félelem érzés annak az irányában, amit nem ért és nem tudja hova tenni, s ez megint csak frusztrálttá teszi a másik irányában. És máris megvan a konfliktus forrása, anélkül, hogy kpnkrét alapja lenne a dolognak.

Keresztényként kifejezetten tudható Krisztus tanításából, hogy aki Őt - Jézust - követi, annak szintén üldözésben lesz része, pusztán azért is, mert követni próbálja. Szellemi értelemben sem légüres térben élünk, függetlenül attól, hogy erről valaki tud, illetve tudomást akar-e venni, avagy sem, és dolgozik a másik, a Krisztussal szembeni oldal is a világban.

Ezt így azért nem mondanám hogy "azokat a személyeket a legtöbb helyen nem tudják elviselni". Inkább azt mondanám, hogy amennyiben nem igazodnak a korszellem diktálta mindenféle "normákhoz" a személyes életükben, viselkedésükben, hanem ezzel szembem Isten-törvényűen próbálnak meg élni, akkor időről-időre szembesülhetnek vele, hogy ezzel nem aratnak osztatlan népszerűséget a világban, mind a láthatatlan, s így a látható részében sem a világnak. De nem is ez utóbbi a cél...

Óoohh...#4.!

Ez a "te fajtád", duma...te jó ég...

Mennyire tudhatod ennyből...Istenem!