Ki mivel helyettesítené a bizalmat, ha azon kívül minden megvan egy kapcsolatteremtéshez?

Értem én, hogy sokat csalódtál, de ha szarul is hangzik: az élet tele van csalódásokkal. Emberekbe, érzelmekbe, szituációkba, tevékenységekbe. Az a nem mindegy, hogy ezt hogyan kezeled.

Ne azt keresd, hogy mivel helyettesítheted, mert akkor belekapaszkodsz valamibe, amit sosem fogsz elérni. Mert nyilván ez helyettesíthetetlen.

Azt keresd, hogy mi az, amivel újraépítheted az emberekbe vetett bizalmat, esetleg hol ronthattad el. Hidd el, ha a te elképzelésedet választod, előbb-utóbb nagyon el fogsz határolódni az emberektől, mert azt a kisugárzást kelted, hogy senki ne menjen közel hozzád, vagy senki ne maradjon melletted. Ez most talán jól hangzik, de a jövődre nézve... inkább gondold át.

Nem mondom, hogy folytasd azt, amit eddig, de próbáld megtalálni a középutat. Nem vagy kiskutya, hogy mindenkiben feltételek nélkül megbízz, legyél egy kicsit távolságtartó, de engedd be azt, aki megérdemli.

Most kialakult benned egy félelem, ami elől menekülni akarsz, vagy legalábbis megelőzni a további csalódást. Tudatosítsd magadban, hogy mik okozták ezt, gondolkodj el azon, mit kellene máshogy csinálnod úgy, hogy azzal ne okozz több kárt saját magadnak. Megoldani akarj, ne megelőzni.

Csak gondolj bele: megoldás az, ha többször választasz egy útvonalat, ahol minden alkalommal felesel egy kátyúban, aztán úgy döntesz, hogy megelőzvén az elesést, inkább nem mész többet sehova? Nem tudsz azelőtt leülni, hogy elesnél, mert akkor gyakorlatilag azt választod, hogy ülsz egyhelyben és nem csinálsz semmit, és valóban semmi esély nem lesz arra, hogy bármikor máskor eless.

Szerintem az lenne a megoldás erre, ha ugyanúgy eljutnál A-ból B-be, csak egy másik útvonalon, ahol talán lesz lehetőséged talpon maradni, ahol újabb dolgokat tapasztalhatsz.