Miért "űzöm" el magamtól vajon a barátokat?

Őszintén érdekelne, hogy vajon mi lehet a baj velem, vagy csak ennyire szerencsétlen lennék, hogy sorozatosan ilyen emberekbe botlok?

Már egészen az általános iskolától ez a tendencia, de mióta munkahelyekről lettek barátaim, még rosszabb a helyzet.

Amint valakivel jóban leszünk, sokat beszélünk, találkozgatunk, egy idő után mindig azt kezdem érezni, hogy csak kihasználnak/szórakoznak velem.

Pl. az egyik lány sokat mesélt nekem tavasszal meg nyáron a kapcsolati gondjairól, egy darabig munkanélküli is volt, aztán miután rendeződött az élete, szinte teljesen el volt tűnve, és sosem ért rá, válaszolni is sokszor csak 4-5 nap múlva válaszolt, 1 sort... Karácsony óta nem is beszéltünk, de azért lájkolja mindemet...

Egy másik lány folyamatosan küldözget vicces videókat meg képeket, de azt sosem kérdezi meg, hogy vagyok. Néha megkérdezi, hogy találkozok-e én is velük (egy másik lánnyal így 3-an munkatársak voltunk), de mindig az utolsó pillanatban szól kb, leszervezve sincs soha semmi. Tegnapra is elhívott, hogy 5-kor találkoznak a másik lánnyal, és nem mentem el, mert előtte nem is írt semmit, azt se kérdezte, megyek-e egyáltalán, és utána se hívott...

Van olyan is, akinek jelenleg sok problémája van, mert nagyon beteg a párja, és egyedül kell eltartania magukat, plusz a kisfiát, szóval megértem, hogy nincs jól, és sűrű az élete. Szerintem kedves voltam vele, ráírtam néha, hogy hogy vannak, hogy érzi magát, meg hogy valamikor találkozhatnánk majd, de magától már nem ír sosem, és erre is azt válaszolta, hogy majd egyik hétvégén összehozzuk (nyilván ez egy lekoptatás)... Neki sem értem, mi baja van velem.

Ti kívülről mit gondoltok erről? Egyszerűen nem értem, miért csinálják ezt velem folyton. Pedig tényleg úgy érzem, hogy én törődtem velük, és számíthattak rám.

25 N