Mi értelme magányosként emberek közé menni?

Érdekes, amit itt többen írtak az internetes ismerkedéssel, barátkozással vagy akár az utazások során megismert barátokkal kapcsolatban. Lehetséges, hogy velem van a baj, de nekem ez az egész nagyon furcsa. Pedig fiatal vagyok, tehát jócskán az online világba nőttem bele, de számomra ez mégis nagyon idegen és természetellenes. Én nem tudom barátomnak nevezni azt az embert, akivel bizonyos időközönként az interneten váltunk pár sort, egyszer-egyszer megbeszélünk egy személyes találkozót és akkor végül összefutunk valahol, vagy benézek ha majd arra járok, vagy pl. mint valaki írta, hogy egy messenger csoportba leírják ki mit olvasott... Nekem ez nem barátság, maximum esetleg ismerős, de bennem ezek alapján semmiféle kötődés alakul ki. Nekem a barát az, akivel rendszeresen találkozunk személyesen, tudunk közös programokat szervezni (pl. kirándulás, sport, főzés, kártya, társas, séta stb., bármi közösen végezhető tevékenység), beszélgetünk (és nem csak a “világ nagy kérdéseiről” vagy arról, hogy mit olvastam, mert akkor ennyiből írhatnék egy blogot is... hanem személyesebb dolgokról is) és van köztünk egyfajta bizalom, támogatás, kötődés. Internetes ismertségeknél, távkapcsolatoknál stb. én még soha nem tapasztaltam ilyet. Nem mondom, hogy nem lehet értelmes, kedves stb. emberekkel beszélgetni az interneten, mert lehet. Viszont számomra ennek nincsen akkora jelentősége, nem a ugyanaz az élmény, nem ugyanaz az érzés, nem ugyanaz az élvezet és emiatt nekem ez például egyáltalán nem tudja pótolni a valós emberi kapcsolatokat.

#11 Miként alakítottál ki számodra olyan kapcsolatokat, amik meghatározóak?