Mit gondoltok egy olyan emberről, akinek nincsenek, vagy alig vannak barátai?

Semmit. Én is ilyen vagyok, de önszántamból. Persze mindenkinek az az első gondolata, hogy az illető egy rossz ember, azért nincs senkije, de rengeteg magamfajta introvertált van, akiknek csak teher az emberi kapcsolatok kialakítása, de ettől még nem antiszociális, mivel ezzel a szóval is többnyire hibásan dobálóznak.

Szóval nem ítélkeznék, mert nem tudom az illető körülményeit.

Senki felett nem ítélkezem.

Szerintem a baráti magányosság egy összetett dolog.

- Egy betegségből adódóan gátlásos az illető, vagy emkatt abszolút nem akar emnerek közé menni

- A nem megfelelő környezet. Pont olyan emberek között van, ahol kevés a rendes, hozzá illő ember.

Semmit. Nekem sincsenek igazából :D

Legjobb barátom a húgom, vele és a párjával szervezünk néha közös programot.

Akik voltak "barátok" csak addig tartott barátságok voltak, amíg folyamatosan tudtak mivel dicsekedni nekünk (nyaralások,új autó,stb), amikor mi kerültünk jobb anyagi helyzetbe, vettünk házat, újítgatjuk, ezt már nem bírták nézni a nagy barátok :D szépen lemorzsolódtak. Az ilyenek után nem is sírok mondjuk, akkor inkább ne legyen semmilyen. Soha nem unatkozom így sem.

27/n

"Esetleg van szerintetek olyan ember, aki önszántából él remete életet?"

Mármint kint az erdőben, kunyhóban, vadászva? Úgy nem sok van.

Olyanok sokan vagyunk, akik az emberekkel csak formális kapcsolatot tartunk fenn. Köszönünk a boltos néninek, megbeszéljük a munkatársakkal a munka miatt megbeszélendő dolgokat. Sőt, még a neten is kommunikálunk, mint pl. most én itt, ez alatt a kérdés alatt. De egyébként semmi személyes kapcsolat. Esetleg szülők, akinek még élnek.

Semmit nem mondanék. Nem szoktam másokon csámcsogni.

Nekem sincsenek és önszántamból. Nincs szükségem szoros kapcsolatokra. A felszíneseket szeretem.

Én először megsajnálom, mert saját magamból kiindulva rögtön arra gondolok, hogy szegény biztos magányosnak érzi magát, szeretne barátokat stb., de utána eszembe jut, hogy ezerféle oka lehet ennek és nem feltétlenül van rajta sajnálni való. Ez tényleg egy összetett kérdés, mert valaki nem tart igényt társas kapcsolatokra és nem is szeretne barátokat maga köré, míg valaki a saját hibájából marad egyedül, illetve valakinél tényleg szimplán így hozta az élet.

Én személy szerint maximum két barátot tudok megemlíteni, akiket már ovis korom óta ismerek, viszont az utóbbi években már elkezdtünk távolodni egymástól, mert mindenkit más irányba sodor az élet (a szokásos pl. tanulmányok, munka, család stb.). Emiatt nagyon keveset is találkozunk, a legtöbbször csak a neten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Én ezt nagyon sajnálom, mert rajtuk kívül nincsen senki másom és én igényelném a szorosabb baráti kapcsolatokat, rendszeres programokat, személyes beszélgetést. A többi barátom elkopott az évek folyamán vagy pl. még gyerekkorunkban megszakadt a kapcsolat mikor mondjuk elköltöztek vagy hasonló. Új barátságokat pedig szerintem alapból nehéz kialakítani, illetve magam is egy félénkebb, visszahúzódóbb személyiség vagyok és emiatt sem könnyű.