Sok-sok éve miért mindig szombat este elviselhetetlen a magány, barátok hiánya?
Nem tudom: másnak is van -e hasonló érzése.
Közel vagyok a negyvenhez, életemet mások részéről érdekbarátságok és kihasználások kísérték végig. Kerestek, ha kellett valamiben segíteni nekik, de egyébként mindig én kerestem mindenkit. Találkozni is akkor találkozhattunk, ha segítségem kellett nekik.
Sok-sok éve hetente mindig szombat esténként elviselhetetlen a magány érzése, hogy nem keres soha senki, nincsen egyetlen barátom se.
Miért mindig szinte csak kizárólag szombat este fáj ez hetente?
Tini korom előtt is így volt ez.
Őket érdeklő dolgokról, információkról beszélgetek velük, vagy ha találok valamit ami őket érdekli, felhívom figyelmüket, megosztom velük stb. A kapcsolatok mégsem tudnak kölcsönössé válni.
Feleségem azért nincs, mert fogyatékosságokkal élek és nehezebb a pártalálás számomra.
Fogyatékosságomról inkább nem beszélnék.
Sokszor az az érzésem a kommentek olvasásakor, hogy a filmezés, pizzázás stb is egyfajta "menekülés a magány elől" hogy "ne kelljen szembenézni vele".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!