Sok-sok éve miért mindig szombat este elviselhetetlen a magány, barátok hiánya?
Nem tudom: másnak is van -e hasonló érzése.
Közel vagyok a negyvenhez, életemet mások részéről érdekbarátságok és kihasználások kísérték végig. Kerestek, ha kellett valamiben segíteni nekik, de egyébként mindig én kerestem mindenkit. Találkozni is akkor találkozhattunk, ha segítségem kellett nekik.
Sok-sok éve hetente mindig szombat esténként elviselhetetlen a magány érzése, hogy nem keres soha senki, nincsen egyetlen barátom se.
Miért mindig szinte csak kizárólag szombat este fáj ez hetente?
Tini korom előtt is így volt ez.
Igen, én is ezt érzem 23 évesen...
A többi nap legalább lefoglal a munkával.
Nincs feleségem.
Régen sem "volt szokás" szombatonként összeülni haverokkal, engem sose hívtak sehova, illetve maximum ha 10 évente egyszer, akkor sokat mondok.
Tehát nekem nem azért van ez, mert "régen szokás volt" és "most életemből hiányzik".
Az hiányzik, hogy legyenek emberek, akikkel kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt.
Ha megnyitom a Viber-t, vagy Messenger-t, ne azzal kelljen szembesülnöm, hogy elém táruljon: hány emberrel kezdeményeztem kommunikációt - hiába. Önmaguktól sose írnak.
Az összes kapcsolatom virtuális chat-jellegű, ha írok, egy-két embertől időnként van valami válasz, ha nem írok, még ők is eltűnnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!