Nem becsültem meg őt eléggé, sokkal többet tett a barátságunkért mint én valaha. Helyrehozhattam volna, de ennyire se voltam képes. Miért viselkedek így?

Több éves barátságról volt szó. Sokszor nem tudom, hogy ez erőlködés volt e az én részemről, vagy mégis mi válthatta ki belőlem ezt a reakciót. Ő sokkal többet tett értem, többet keresett, mindenben számíthattam rá.

De fordítva nem ez volt. Volt, hogy nem vettem fel a telefont, nem értem rá, nem kerestem őt. Rólam tudni kell, sok ember volt körülöttem mindig is, nehéz volt prioritást és igaz barátot megfogalmaznom magamban. Mindig más fontosabb volt..

Ami a magam részéről még nehezítette, nem egy városban laktunk. Totál más emberekkel, oké, pl az ő barátai szerettek engem. De úgy igazán sose vonódtam bele az életébe, nem voltam ott a mindennapjaiban, a telefon pedig édeskevés ehhez. Amikor összevontam a barátaimmal, sokszor megdöbbentem a viselkedésén, (felvág a gazdagságukkal meg ilyenek) amiket előttem sosem tett. Mintha rá se ismertem volna..

Volt egyszer kétszer jellemző, hogy nem foglalkoztam eleget a többiekkel se. Sok dolgot átértékeltem szeptemberben azóta,és jobban becsülöm a kapcsolataimat. De őt a mai napig sem tudom, hiába erőlködök

Ezt a barátnőmet, a több éves barátságunk alatt többször megbántottam. Ha bárki megkérdezni, milyen barát voltam Ő szerinte,csak azt tudnám mondani hogy folyamatosan csalódást okoztam neki. Nyáron történt egy esemény, ahol nem tetszett egy két dolog, és kiignoráltam nemcsak a barátnőmet, hanem a társaságát is. A barátnőmnek semmi köze nem volt az én sértődésemhez, de abban a helyzetben besokaltam,azt mondtam elég, és felszámoltam az egész vele való kapcsolatot, ÚGY HOGY NEKI SEMMI KÖZE NEM VOLT AZ EGÉSZHEZ. Azt éreztem, ha vele is megszüntetem a dolgot, a sértődésem is megbántottságom is enyhül (egyik haverja kihasznált engem)

Szerintetek miért voltam, vagyok vele ilyen? Nem tartom magam rossz embernek, sokan szeretnek. A barátnőm is nagyon szeretett engem, de sose tudtam ezt olyan mértékben viszonozni mint ő. Nem is volt olyan fontos, csak bebeszélni akartam magamnak?

Egy nagyon jó ember, akire egy rossz szavam sincs. Én csesztem el az egészet köztünk. Van megbánásom, de legfőképp, mert sose akartam megbántani, toxikus lenni, vagy ignorálni egy szó nélkül bárkit. Azóta sokat fejlődtem személyiségileg, őszintén írtam neki az érzéseimről, nincs köztünk harag, de lezártnak tekinti a sokadik húzásom után a köztünk lévő kapcsolatot-ami amúgy a mindennapjaimból nem hiányzik

Vajon csak annyi, hogy bánt h elromlott, de maga a kapcsolat nem is hiányzik? kár lenne sok idő, és átgondolás után újrapróbálnom a barátságát?

Jelenleg, nem érzek késztetést, és már fél éve sem érzem, hogy helyrehoznám. De az hogy ilyen voltam, az nagyon fáj, és tényleg jobb barátot érdemel nálam.

(ezen kívül vannak mély barátaim, de ígyis túl sok ember van, akivel foglalkozzak-extrovertált vagyok)

Mit tegyek?