Depressziós baráton ,hogy lehetne segíteni?

33 éves férfiak vagyunk, és elmondhatjuk, hogy 26 éves barátság van mögöttünk. Az általános iskola első napján egymás mellé kerültünk, azóta is barátok vagyunk.

Sajnos az évek során annyira elhagytam őt, hogy már áthidalhatatlannak tűnik a szakadék. Én viszonylag normális életet élek, vállalkozó vagyok, anyagilag rendben vagyok, van párom, saját háztartással. ő viszont lassan 34 évesen még mindig a szüleivel él és nem is nagyon tud/akar elkötözni.

Közgáz diplomája van de semmi ambíció, vagy kitartás nem párosul hozzá. Ahogy végzett az egyetemmel elvállalt egy a tudásához képest nívótlan, töltelékmunkát, amit azóta is home officeban végez, tehát évek óta nem jár munkaközösségbe.

Nővel soha az életben nem láttam. Nyilván nem beszélünk erről, de biztos vagyok benne, hogy még szűz.

Az utóbbi időben sajnos azt látom rajta, hogy már velem is nyűg neki találkozni. Volt többször is mostanában, hogy hívtam hétköznap délelőtt 11-12 körül, hogy fussunk össze egy kávéra, de még ki sem szállt az ágyból!

Szerintem ez már beteges!

Már nem nagyon tudunk beszélgetni sem egymással, mert neki nincs mit mondania, én meg nem akarok beszélni magamról nehogy rosszul essen neki ha például elmesélem, hogy milyen jót kirándultunk a hétvégén a párommal.

Rossz látni és érezni, hogy 26 év így vész a semmibe, de úgy érzem tehetetlen vagyok!