Fiúk. Ti a legjobb fiú barátorokkal mennyire vagytok közeli barátságban? Erősebb lehet nektek egy ilyen barátság mint egy szerelem?

A szerelem egész más minőségű érzés. Egy barátság nem azért tud túlélni szinte bármilyen szerelmet, mert erősebb, hanem azért, mert sokkal megengedőbb, és akkor kap erőre, amikor a szerelem elgyengül (vagy épp nincs is).

Sokszor kerülünk távolabb egymástól, majd visszatalálunk, a szerelem statikusságával szemben a barátság dinamikus. Nem egyformán vagyunk egymásnak fontosak, nem egyformán ragaszkodunk, az egyik mindig kicsit többet ad, aztán megfordul a helyzet és egyensúlyba kerül a kapcsolat. Ideális esetben persze, mert ha nem, az már egy másik mese :)

Elég közel állunk egymáshoz, együtt nőttünk fel. De nagyon-nagyon figyelünk a határokra, hogy ha van párunk, ő legyen az első és soha ne érezze magát kellemetlenül a barátságunk miatt.

Nekem most van párom. Első volt őket megismertetni egymással, mikor a kapcsolatunkat tartottam annyira (előtte ha beszólt volna rá vagy meg akarta volna tiltani, hogy vele barátkozzak, biztos kivágtam volna (volt már rá példa korábban)).

Ha van valami program a barátommal, azt a párom jó előre tudja, én nem vagyok híve ennek a random lelépdelésnek, főleg ellenkező neműekkel ha kapcsolatban vagyok, szerintem ez így ízléses (tapasztaltan rosszulesett nekem is anno, ha valaki ilyet csinált). Az esetek többségében jön a párom is, nem választok olyan párt eleve, akit barátként is ne bírnék, szóval nem alakul ki a gyertyatartó effekt, ilyenkor nem nyáladzunk egymással a barátom előtt sem. De vannak esetek mikor a barátom négyszemközt akar velem beszélni, azt is általában bejelentem a páromnak és akkor minden oké. De ha mindketten kitalálnak valamit, ami kettes program, akkor inkább a párom választom. Mégis csak vele akarok családot, vele élek, ő jegyzett el. Esetleg megmondom neki, hogy a barátom akart valamit és ha nem valami különleges programra megyünk, akkor közös megegyezéssel átrakjuk máskorra.

Igyekszem figyelni mindkettőjükre, de a barátságnak megvan a maga helye. És nem szeretem keverni a szezont a fazonnal. Nem irkálok szivecskéket a barátomnak, nem beszélek vele kétértelműen, a legfontosabb: nem beszélem ki vele a párkapcsolati problémáim, mert azt úgyis csak a párkapcsolaton belül fogom megoldani és ha indulatból beszélek a páromról, az rossz fényt vet rá egy olyan ember előtt, akivel szeretném, ha jóban lenne. És igyekszem nem egymásra erőltetni őket, illetve egymással kompatibilis embereket magam köré válogatni (ez nem nehéz, azzal jövök össze, aki van legalább olyan szórakozó/hasonló, mint az, akit barátként is elfogadnék, + egy-két extra, ami kell az együttéléshez, vonzalomhoz, szerelemhez).

Nekem ez a barátom soha nem volt más, mint barát. Sosem volt köztünk csók, nem randiztunk, nem nyomult rám, csak és kizárólag azért tartottam meg barátságnak. És szerintem az is ízléstelen, ha a párja mellett az ember olyat tartogat barátnak, aki nem ilyen. Akivel esetleg jártak is korábban vagy lefeküdtek vagy hasonlók. Az nem barát a szemembem. Barát az, akivel csak annyit tennék minden körülmények között, mintha a testvérem lenne és aki a legkiszolgáltatottabb helyzetemmel sem él vissza. És ha valamilyen csoda folytán mégis ilyen barátom lenne, amint a párom azt mondaná, hogy ez gáz, megszakítanám vele a kapcsolatot. Most, így ilyet nem mondhat és nem is mond. De mindig igyekszem nem úgy viselkedni a barátommal, hogy az a páromra nézve akármilyen szempontból megalázó legyen. 😊

Vesztettem el barátokat a párkapcsolatuk és a tuskó, kisajátító, szarkavaró párjuk miatt korábban és voltam én is a pár szerepében, akit néha kitettek olyan fiú-lány barátságnak, ami kétértelmű, aggasztó, rohadt megalázó volt néha és nem tudtam, mit gondoljak róluk. Én nem akarok ilyen ember lenni a két általam szeretett emberrel.

5: " Egy barátság nem azért tud túlélni szinte bármilyen szerelmet, mert erősebb "

Ezt mondd el azoknak a barátaminak is akik elhagytak, vagy xarnak a fejemre...