Valóban én lennék a hibás? Igaz barát az ilyen?

Sziasztok!

Azért írok ide, mert nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Van egy barátnőm, akivel egy osztályba jártunk mikor gimisek voltunk és az érettségi óta tartottuk a kapcsolatot. Ő ment egyetemre én pedig egy másik képzésre. Mióta jár egyetemre gyakran váltogatja a pasijait. Főleg külföldi férfiakkal kavar állandóan, de nem is ez a lényeg.

Pár hete összevitatkoztunk, mert vele akkor valahogy szakított az egyik újabb külföldi pasija és elhívott engem meg még pár barátnőjét egy buliba viszont én nem akartam menni, mert mikor én hívtam valahova a barátnőmet ő sosem jött el. Mikor pár éve volt születésnapom, akkor 3 barátnőmet hívtam meg köztük őt is és a másik 2 lány eljött ő pedig nem. Írkáltam neki messengeren, hogy mikor jön vagy jön-e egyáltalán és direkt nem válaszolt. Ugyanezt eljátszotta egyszer szilveszterkor is. Elhívtam egyszer hozzánk is karácsony környékén, hogy jöjjön el egy kicsit hozzánk és beszélgetünk vagy megnézünk egy filmet, de akkor is felültetett. Hívtam idén is nőnapi buliba, de oda se jött el végül egy másik barátnőmmel mentem el. Augusztusban is hívtuk buliba én meg egy másik barátnőm, de oda se jött el. A másik barátnőm hívogatta telefonon, én írtam neki messengeren, de a hívásokra és az üzenetekere sem reagált és persze a bulira se jött ahova hívtuk. Szóval ő soha sehova nem jött el ahova hívtam ő mégis elvárta, hogy ha ő hív el valahova akkor azonnal ugorjak én hülye meg ugrottam is. Én elmentem a szülinapjára, elmentem a bulikba ahova hívott, de egyszerűen belefáradtam, hogy mindig én megyek, én utazok ő meg sosem képes megerőltetni magát azért, hogy találkozzunk és gyakran éreztem azt, hogy ha én nem mennék, akkor nem is találkoznánk egyáltalán. Egy idő után akárhova hívott én sem mentem el ugyanazt csináltam amit ő és ez persze nem tetszett neki. Mikor utoljára hívott egy buliba szintén nem mentem el. Eleinte azt mondta, hogy oké ha nem akarok menni, akkor nem erőlteti majd pár nap múlva nagyon durván kiosztott, hogy én sosem akarok menni sehova. Én meg hozzávágtam, hogy ő mindig felültetett, akárhova hívtam sehova nem jött el, direkt nem válaszolt az üzenetekre, akkor én miért ugráljak állandóan oda ahova ő hív. Erre az volt a válasz, hogy én mindig csak itt a környéken akarok lenni, sosem mondom azt, hogy menjünk el pl Budapestre vagy Pécsre vagy valami kiállításra vagy fürdeni ő meg itt a környéken nem fog jönni sehova, mert itt begyöpösödött nyomorékok vannak. Hát bocsi, hogy nekem nincs pénzem arra, hogy én állandóan utazgassak. Különben sem értem mit képzel magáról, hogy ilyen jelzőt használ másokra, hogy begyöpösödött nyomorék. Ők elég jól állnak anyagilag minden évben mennek valahova külföldre nyaralni és egyszerűen nem érti meg, hogy nem mindenkinek van erre pénze, hogy állandóan utazgasson főleg ebben a vírusos helyzetben. Ráadásul nem magától érte el ezeket a dolgokat hanem a szülei pénzén utazgatnak. Utána még el is kezdett sértegetni elég durván, hogy nekem semmi életem nincsen és milyen gáz vagyok. Igaz, hogy az utóbbi időben nem nagyon megyek sehova, de azért, mert itt ez a járvány egyébként én is gyakran mentem ide-oda. Szóval átment az egész sértegetésbe és nagyon megbántott azokkal amiket írt és azóta nem is kommunikálok vele. Ráadásul úgy éreztem, hogy a legutóbbi buliba azért hívott engem ennyire meg a többi barátnőjét, mert dobta a pasija és most kellenek a barátnők. Bezzeg mikor még együtt volt azzal a fiúval, akkor napokig nem volt képes visszaírni. Mikor szakítottak akkor minden percben tudott keresni.

Mit gondoltok erről a helyzetről?