Másnak is teljesen lenullázza a kapcsolatait ez a rohadék vírus?

Én nem hiányolnék olyan "kapcsolatokat" amiket ennyire lenulláz az, hogy nem lehet éjszaka kint bandázni. :D

Én is introvertált vagyok akinek nem olyan rég sikerült kiépítenie haveri kapcsolatokat, nem visel meg annyira a járvány, dumálunk messengeren meg videochaten.

Köszönjük a napi Coelho-t, Tengerpici.

Nekem egyenesen felturbózta a kapcsolataimat a szitu, mert haza voltak/vannak kényszerítve az emberek és elkezdtek gondolkodni, hogy na, mi az ami hiányzik nekem, ja, hát az ismerőseim... és olyanok kezdtek el keresni, akikről évek óta nem hallottam, mert a hétköznapokban ez úgy elveszik... Pl. egy általános iskolai évfolyamtársam elhatározta, hogy felkutatja a gyerekkori barátait, így engem is a semmiből megtalált és bár külföldön él, rendszeresen beszélünk azóta. Te is lehetsz kezdeményező, aki érdeklődsz mások iránt, mert egyébként pont ettől (is) leszel szimpatikus, ha érdeklődsz és meghallgatsz másokat, mert akkor úgy fognak rád emlékezni, hogy hahh, milyen jót beszélgettem vele a múltkor, úgy hiányzik egy jó beszélgetés, akkor megkeresem...

Nekem kicsit befolyásolta, akikkel eddig mindig taliztunk, és nem sokat írkáltunk, azokkal nem sokat beszéltem, erre mondjuk az én mentális szarlétem is rátett, mert nem tartozik mindenkire ez, tudom, hogy olyankor csak amellett tudok nem lehúzó lenni, akik közelebb állnak hozzám. Emellett van olyan ismerősöm is, akinek nagyon durván befelé fordulós, meg nem a legnépszerűbb figura, na neki romlottak a kapcsolatai, néha nagyon elviselhetetlen volt a társasága, meg lefelé is húzott a leejtőn. Másokkal, akikkel sokszor csak telón és neten tudtam tartani a kapcsolatot, velük megmaradt ugyanolyan jól. Kicsit én olyan vagyok introvertáltként, hogy akivel jól érzem magamat, és nem mondjuk egy barátkategória (még), azt csak finoman vonom bele problémáimba, vagy tanácsot kérek, de nem telepedek rájuk, vagy ha szar a kedvem, akkor nem vetítem ki rájuk, próbálok szórakoztató társaság lenni, és tartani egy magánéletet, és nem elvárni, hogy ők érdeklődjenek mindig én felőlem.

Egyébként nekem van igazi barátságom, meg nagyon jó haverjaim is, de sose jönnének ablakhoz integetni, meg ilyenek, de valahol nekem ez nagyon furi lenne, főleg ha csak szimpla haverok vagyunk...meg felnőtt emberek miért tennének ilyesmit, akik tudják, hogy nem ettől függ egy emberi kapcsolat, hogy mekkora dolgot tudnak értem tenni..

Szerintem neked még ki kell tapasztalnod magadat barátkozás terén, semmi baj nincs, hogy most pofára estél, régebben nekem sem ment ez úgy igazán, hogy ne legyek too much másoknak, ki kell ezt tapasztalni, és ehhez kellenek az ilyen felismerések, hogy lehet te is elrontottál valamit vagy a másik fél volt, akinek nem voltál eléggé értékes, mint ember. Tudom biztos szar most, de ha egyszer összejött, akkor össze fog jönni még minimum egyszer. Az általad leírt barátságnak előbb-utóbb úgyis vége lett volna, és attól, hogy van pár haverod attól még ugyanúgy muszáj új emberekkel ismerkedni, mert ettől tudsz érdekes maradni, meg tudsz fejlődni abban, ami nem megy úgy.

2020-at írunk, a digitális kort éljük. Akik kölcsönösen kapcsolatot akarnak tartani egymással és nem tudják megoldani, azok megérdemlik, ha ez nem jön össze. A szituáció sarkalatos pontja a kölcsönösségre való igény. Ha csak az egyik ember nem akarja őszintén egy kapcsolat tartását, akkor teljesen mindegy, hogy mit (nem) tesz meg a másik ennek érdekében. Le kell játszania mindenkinek saját magában, hogy a górcső alá tett kapcsolatának tartása mennyire fontos a számára.

Nem kell ezt túlbonyolítani, mert ennyi az egész!

Simán meg lehet oldani mindent, ha van interneted. Persze nem olyan, de az én legjobb barátnőim jól elköltöztek, az egyik 300 km, a másik München és hetente többször konferenciázunk, míg a kölykök suliba, oviba vannak.

Sajnállak, hogy így éled meg a dolgot, és valóban, hiába pumpáltál bele egy csomó erőfeszítést ezek nem a barátaid. De legalább nyíladoztál általuk.