Miért nem tudok barátságokat kialakítani?
Tudni kell rólam, hogy elkerülő személyiségzavarom és/vagy szociális fóbiám van. Úgy gondolom, hogy ehhez képest elég jó szociális készségeim vannak. Nem okoz gondot a beszélgetés a legtöbb emberrel, igaz nem minden témában vagyok járatos. Új emberekkel való beszélgetés sem probléma, amennyiben ennek nem kimondottan a barátkozás, vagy szórakozás a célja (tehát pl. ügyintézők, új kollégák, beszállítók, gázszerelő, pénztáros, stb.)
Jelenleg egy ember van, akit a barátomnak tartok, de ez is érdekes kapcsolat. Bizonyos szempontból távolságtartó a viszonyunk, mégis ő az egyetlen olyan ember, akivel néha közös programokra járunk. Ezeket viszont mindig ő szervezi, szinte mindig ő keres.
Korábban volt egy-két ember, aki az egyetemen vagy munkahelyeimen közelebb került hozzám és barátként tekintettem rá, de ezek azután, hogy elkerültünk egymás mellől, nem bizonyultak tartós barátságnak.
Jelenleg is (a fenti kivételtől eltekintve) legfeljebb csak ismerőseim vannak, akiknek a zöme egyben a kollégám is. Szóval jelenleg a munkahelyem az egyetlen olyan terep, ahonnan barátaim lehetnének. A többség kedvel, mert kedves vagyok, segítőkész, nyitott, meghallgatom mindenki gondját, még valamennyi humorom is van. Általában messziről köszönnek és mosolyognak, amikor meglátnak. Ebben azért van egy olyan vonulat is, hogy többen egy éretlen, komolytalan gyereknek látnak bennem, mégis kedvelnek.
Egy-két alkalommal előfordult, hogy próbáltak elhívni munkahelyen kívül is valahová, de ezeket többnyire (nem mindig) visszautasítottam. Akikkel közelebbi viszonyban vagyok, szinte bármiről tudunk beszélgetni, többé kevésbé tabuk nélkül, akár személyes problémákról is. Ugyanezek a kollégák mondták, hogy nem engedem magamhoz közel az embereket. Ebben lehet is igazság, hiszen számomra megterhelő lenne fenntartani egy mélyebb barátságot és vannak a barátságnak olyan aspektusai, amik számomra kellemetlenek volnának és nem biztos, hogy szeretnék ezért felelősséget vállalni. De mégis hiányoznak a közeli emberi kapcsolatok!
Mi a véleményetek, mit csinálok rosszul? Mit tehetnék, hogy ne csak egy kedves, de távolságtartó ismerőst lássanak bennem? Nem akarok sok barátot, csak szeretnék közelebb kerülni ahhoz az egy-két emberhez, aki szimpatikus. Mit és hogyan tudnék változtatni magamon és a viselkedésemen?
30F
válasza:Pontosan tudod, mi az, amiért nem megy ez a dolog, ezt senki jobban nem tudja megfogalmazni, mint fentebb, te magad.
Ha lebontanád a falat, ami körülvesz, és közel(ebb) engednél magadhoz legalább egy-két embert, azonnal változna a helyzet.
"számomra megterhelő lenne fenntartani egy mélyebb barátságot"
Itt a lényeg. Beszélni kéne róla, hogy mik azok a körülmények, amiktől tartasz. Ha magamból indulok ki, a saját védelmi vonalamat le kell bontanom egy-egy mélyebb kapcsolathoz, amivel védtelenné is válok. De a barátság erről szól. Soha, senki nem kötött még úgy barátságot, hogy az ne járjon érzelmekkel, és életünk alapelvét képezik a jó és a rossz tapasztalatok. Ezzel tanulunk, de ezzel nyerünk is, legyen az jó, vagy rossz.
Min változtass? Engedj közelebb magadhoz arra alkalmas embert. Nem máról holnapra, adj időt magadnak és neki, hogy kialakulhasson egy szorosabb kötődés. Főleg magadnak, mert te vagy a szűk keresztmetszet. Talán a legalkalmasabb erre az a cimborád, akivel régóta tartod a kapcsolatot.
válasza:Sajnos az a cimborám nem igazán alkalmas erre. Érdekes a kettőnk sztorija, de nem érzem azt hogy személyiségben elég közel állna hozzám. És egyébként ő is távolságtartó.
Más alkalmas ember nem is igazán van jelenleg. Vagy személyiségben, vagy korban és élethelyzetben vannak nagy különbségek a jelenlegi "jelöltek" között, sajnos. Ettől függetlenül van pár ember, akit kedvelek.
válasza:Más alkalmas emberek jelenleg is léteznek, csak még nem ismered őket. Olyan sok hely és alkalom van az életben, ahol a sors összehozhat titeket, csak hajlamosak vagyunk nem észre venni a lehetőségeket és elsiklani felettük. Nem fog az öledbe pottyanni egy barát. Keresni nem kell, de nem árt észre venni, amikor ott lesz az orrod előtt.
Korban és élethelyzetben? 39F vagyok, de zsenge korom ellenére még nem találtam megugorhatatlan akadályt korban :)
válasza:Nekem nagyon szimpatikus a benned lévő mélység, s a soraidból áradó intellektus. Azt látom, zavar téged az, hogy nem engeded magadhoz közel az embereket, de ez nem feltétlenül kellene, hogy baj legyen. Lehet, hogy azért tartod fenn a falat magad körül, mert roppantul "válogatós" vagy, és olyanoknak nem szívesen nyílsz meg, akikről látod, hogy nem értenének meg téged; csakhogy olyan ember, akiről azt látnád, hogy megért, alig (vagy éppenséggel egyáltalán nem) akad.
Én is hasonló hajóban evezek, és igazából csak azt tudom mondani, hogy várakozz. Várakozz, mert ha beengedsz másokat az életedbe, azzal elmondhatod majd magadról, hogy vannak barátaid, de ha téged ezek a barátságok egész egyszerűen nem elégítenek ki, akkor azzal saját magadat köpted arcon. Mert az ember lehet egyedül emberek közt is, sőt, úgy talán még fájóbb a magány.
Ha van kedved beszélgetni, ismerkedni, írj vissza nyugodtan, örömmel venném!
28f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!