Lenézek minden embert mert gerinctelenek, jellemtelenek. Hogy fogadjam el, hogy minden ember esendő?

Az ember esendő, ez adja meg jészben a jellemét.

Az ember próbál jobb lenni a belső démonainál, ez adja a gerincét.

Az emberek nagyjésze nem jellemtelen, és kevésbénagyrésze nem gerinceütelen.

Nem kéne lenézned az embereket, mert ha az emberséget nem értékelet, mást sem tudsz.

Amikor sokszor belebotlik az ember férgekbe, akkor hajlamos általánosítani, főleg ha a szülei is ilyenek (esetemben).

Az én módszerem, hogy ignorálom őket.

A másik része a dolognak, hogy szerencsére nem mindenki patkány. Majd túl leszen ezeken és meglátod magad körül a jókat is.

Aki szerint vissza kellene venned az arcodból szintén egy nagy jellem. Ne foglalkozz az ilyen megmondókkal, nyilván nem kaptak még elég nagy pofont az élettől.

Hasonló tapasztalatok esetén felteszem amagmnak a kérdést, miért a "gerincteleneket" és a "jellemteleneket" vonzom? Hisz vonzhatnám a jó fejeket is. Hol van bennem a hiba?

Hasonló tapasztalatok esetén felteszem magamnak a kérdést, miért gyűlölöm ennyire -a tükröt, amit tartanak nekem?

Hasonló kijelentések előtt elolvasom Tringer és Beck Kognitív torzítások listája c. összeállítását, nehogy más tüneteim is legyenek azokon túl, amiket te fent a kérdésben leírsz.

Amikor ilyen megállapítások kezdenek el keringeni a fejemben, megkérdezem magam, ki is tett engem döntőbíróvá mások megítélésében? Ki vagyok én, hogy megítéljek akárkit is?

Amit te fent leírsz, az 12-15 éves korú tiniktől elfogadtott gondolkodásmód. Ha ennél jelentősen idősebb vagy, akkor érdemes szakemberhez fordulnod a gondolkodási hibáid miatt. A kognitív terápia segítségedre lehet.

Rávezetlek, jó?

Imersz-e minden embert? Nem.

Ismered-e mozgatórugóikat? Nem.

Biztos, hogy a te gerincesség- és jellemesség-felfogásod mindenki által elfogadott? Nem.

Ha elfogadott lenne is -ami matematikailag kizárható-, biztos, hogy az emberek meg akarnak felelni a te elvárásaidnak? Nyilván nem.

Váalsztottak-e téged viszonyítási pontként, hogy az orruk alá dörgöld a negatív véleményüket? Naná, hogy nem.

Minthogy sem elegendő infód nincs róluk, valamint elfogadott mércéd sem, nem egészen világos, hogy mi alapján vindikálod magadnak a jogot, hogy megítéld őket. Kifejtenéd, kérlek?

Persze nehéz elfogadni, hogy minden ember maga felelős a szubjektív valóságáért. Ha vacak az életed, arról bizony nem mások tehetnek... Meg hát az is nyilvánvaló, hogy mások szemében egy szálkát észrevenni könnyebb, mint a magunkéban a gerendát.

Mindezekkel együtt jobbulást és szép napot kívánok neked!

Blablablabla....

Nem kell ezen ennyit rugózni, a gyökereket lepattintani és a normálisakkal kapcsolatban maradni.

Majd elemzem Bözsit, meg Marcsát, hogy kognitivan disszonálnak-e számomra. Ott egyen meg mindenkit a fene aki idióta.