Hogy dolgozzam fel, hogy megszűnt a barátságunk?

Az elso ilyen alkalomnal, kb 17 evesen, majdnem 1 evig ranyomta a belyeget az eletemre egy hasonlo, ertelmetlen veszteseg, azzal a kulonbseggel, hogy ott a szemembe lett mondva, hogy itt a vege. Talan rosszabb volt, mint egy szakitas. Olykor a hiany, olykor a tehetetlen duh valtotta egymast a lelkemben, magyarazatot akartam, persze sose kaptam meg. Jo ideig senkit nem engedtem kozel ennyire magamhoz, aztan megis belefutottam hasonlo szituba, csak ott egy regen ert veszekedes vetett mindennek veget. De legalabb mar nem lepodtem meg, siman magamat okoltam, hogy ekkora fsz voltam. Azota eltelet 20 ev, meg tisztes tavolsag mindenkitol, onvedelembol.

Szoval nyugi, ez egy kemeny tapasztalat. Tul lehet elni azert, es a vegen megerosit lelekben, de fontos, hogy ne magadban keresd a hibat, de ne is vadolj. Fogadd el, hogy rajtatok kivulallo okok miatt alakult igy, amit talan at se latsz meg. Kitartas!

Ugyanebben a cipőben vagyok, én is így érzek. Eltávolodtunk, napokig nem válaszolt, ez rosszul esett, pedig előtte (karantén előtt) még mintha sokkal jobban össze is csiszolódtunk volna. Mi gimi után lettünk barátok, mert külön osztályba jártunk, csak fakt révén ismertük meg egymást, majd az érettségi szünetben kezdtünk beszélgtni. És ennek 4 éve és most szakadt meg, a nyáron. Utoljára én nem írtam neki vissza, mert úgy éreztem, feleseles. Korábban is sokszor napokig vagy akár egy hétig is ignorálta az üzeneteimet és ez mindig rossz érzést keltett bennem, de valahogy mindig elengedtem. Az utolsóelőtti beszélgetésünkkor én a kórház udvarán (karantén miatt) írtam neki, miközben szétaggódtam magam anyán (trombózisgyanú volt). Akkor ő írt rám, beszélgettünk és még örültem is, hogy ezáltal elterelődik a figyelmem. Viszont egyszercsak eltűnt és utána 1 héttel írt vissza. Nem tudom, a körülmények emléke miatt vagy miért, de ekkor úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább.

Sokszor megbántam már azóta és sokszor eszembe jut, de vajon én neki hányszor? És a legfontosabb: tudom, hogy nem változott volna semmi se, legfeljebb csak továbbra is elkeserített volna a passzív magatartása. Mindent egybevetve én is ugyanazt vallom, amit te írtál másodjára: ami nem megy, nem kell erőlteni. Sajnos ez az igazság. De közben baromira hiányzik...

22/L

Nekem pici gyerekkori barátnőm "veszett el" így, hogy nem ír, nem keres, max. néha "felbüfög" valamit cseten.

Gimi után lett egy trampli csávója, aki rászoktatta a drogra.

Azóta kb. felém se néz, mert nem érti miért nem izgulok vele együtt a drogokra, meg hasonló önpusztító dolgokra.

Sajnos az évek alatt az emberek is változnak és nem mindig a barátokkal/barátnőkkel egy irányba.

Talán egy utolsó próbát tennék, de utána már hagynám az egészet.

Ha aztán mégis akar majd valamit, akkor úgyis keres, te meg majd eldöntöd, hogy érdemes-e még rá.

Ugyanebben a cipőben járok. Bár én már megpróbáltam azóta keresni és elég határozott visszautasítást kaptam,tehát nálam már csak a feldolgozás felé megy a történet,legalább nincs bennem,hogy meg sem próbáltam.

Egy srácról van szó,7 éves barátság után egyszerűen csak letörölt és tiltotta az üzenetküldési lehetőséget,csak úgy, egy árva szó nélkül. Vártam egy darabig,mert előfordult már előtte 2x is,hogy a féltékeny barátnője tiltott csak. De cirka fél év után már büszkeségből se kerestem,addigra tudtam,hogy ez most csak ő lehetett,mert ennyi idő után észre kellett,hogy vegye (gyakran beszéltünk). 1 év után ettem rá magam,hogy bejelöljem,de visszautasította és beállította,hogy többet ne tudjam jelölni. Már 2 évnél járunk így,feldolgozni még nem sikerült teljesen,sokszor gondolok rá még mindig,mivel nagyon jól megvoltunk,sose veszekedtünk és nem értem,mi történhetett. Nem is igazán az zavar,hogy lelépett,mert nem vagyok egy tapadós típus,hanem az,hogy ennyi idő után,miután annyi személyes dolgot meg tudtunk beszélni,arra se méltatott,hogy megindokolja és tisztességesen elköszönhessünk. Van bennem sajnálat is,mert hiányoznak a beszélgetések,de van harag is,mert mindig eszembe jut,hogy vajon mennyire lehetett ez barátság,ha ennyivel lerendezte...