Jogosan vagyok erre titokban büszke?

Sehol nem hangoztatom soha személyesen, hogy orvosi egyetemre járok. Sőt én aki szeret elmélyülni a barkácsolásban, főzésben, nagyon sokra tartom az egyes szakmákat, és minden valamire való szakot elismerek, látom benne az értelmet, nem teszek a fontosságuk közt különbséget. De valahogy életem legnagyobb és leginkább büszkeségre méltó eseményének tartom, hogy orvosi egyetemre járhatok. Ezeket a gondolataimat elmondtam egy nagyon tehetséges történész barátomnak is, aki a fejemhez vágta, hogy ha erre büszke vagyok akkor igenis én is nagyképű vagyok. Ettől tényleg nagyképűnek számítanék? Egyetlen embernek mondtam el őszintén hogy érzek és nagyképűnek gondol... én örülnék neki, ha gondolna jó szívvel a szakra, mire jár