Titeket is irritál amikor mások kéretlenül sajnálnak?

Jaj, te szegény! Sokszor előfordul?

Engem nem irritál... bár nem szeretem ha sajnálnak, de ettől függetlenül örülök az empátiának.

Nekem még nagyon régen meghalt az apukám, sose említtem senkinek direkt.Szokásom lett, hogy azt mondom "Szüleim", (Ha csak simán azt mondom anyukám, akkor többen rá kérdeznek) ha olyan van.Mikor rákérdeznek csak simán elmondom, hogy régen halott.Legtöbben nagyon kínosan érzik magukat és bocsánatot kérnek, de nem szeretem mikor mások sajnálkoznak miatta.Más traumatikus élményeim voltak mikor 8-9 éves voltam, szóval elvittek pszichológushoz, aki egy csomószor mondott olyanokat, hogy "Biztos nehéz lehetett" "Sajnálom, hogy ilyeneken kellett átmenned", valahogy engem is idegesített és fél évig jártam csak.Szerintem van egy bizonyos határ az empátia és a sajnálkozás között.

Bárcsak sajnálnának! De észre sem veszik, hogy nem vagyok jól!

Engem az szokott irritálni, amikor olyan valami miatt sajnálnak, ami nekem valójában nem szenvedés.

Én azt nem szeretem, amikor más szeretne segíteni és magára veszi a bajom, és tudom, hogy ezzel nem segít, mert nincs empátiára igényem, a jó ötlet elég. Ez azért zavar, mert nem szeretném, hogy ezzel terheljék magukat. De persze nem csésze le érte őket, Isten ments. Csak szerintem feleslegesen terhelik maguk.

Engem is zavar, nem kérek senki empátiájából, kétszínű képmutatásnak tartom, főleg ha alapból nem vagyunk közeli viszonyban.

Az idegenek "empátiájából" én sem kérek. 5-ös válaszoló voltam.

Ne adj okot arra, hogy sajnáljanak, és kész... Nem fog random senki odamenni hozzád, hogy sajnáljon, ha te nem teríted ki a szennyest a problémáidról.