Mindent előről kezdeni máshol? Biztatnátok rá vagy ne tegyem?

Én inkább kockáztatok mindig. Nem bírnék egyhelyben maradni, ezért volt nekem is 6 munkahelyem, ezért vágtam bele túl fiatalon abba, hogy elköltözzek otthonról, ami rosszul sült el. Nehéz dolgok értek, de visszanézve az a "veszteség" ami ért, nem is volt veszteség, hanem egy hatalmas tanulási lehetőség. Sokat fejlődtem általuk, és ha maradok ott ahol vagyok, számomra egy monoton, egyszerű élet lett volna, aminek tudom a következményét.

Most fogok felmondani a munkahelyemnél én is, hogy belevágjak valami újba!

Sok gondolatom támad abban, ahogy olvaslak.

"Már olyanokon gondolkodom, hogy elköltözöm messzire és mindenkivel megszakítom a kapcsolatot, akikkel eddig beszéltem akár pár szót is, és újrakezdem az egészet."

Ez jó LENNE. De azt megtanultam, akármit csinálok, mindig a külvilág változtatása előtt kell nekem megváltoznom. Tehát nem azért mennék el máshova, hogy más ember legyek ott, mert itt nem tudok az lenni, hanem elköltözök, mert MÁR más ember vagyok! Nagyon lényeges különbség. Mert akárhova mész, magadat magaddal viszed, nem biztos, hogy jobb lesz máshol. De ha úgy érzed te jobb vagy mint a környezeted, több vagy, akkor biztosra tartom, hogy érdemes kipróbálni új dolgokat.

"Én úgy gondolom, hogy már nem veszíthetnék semmit azzal"

Ez az, amit átgondolj. Mit veszítesz, és mit nyerhetsz? Nézd meg az életed, ha itt maradsz, hogy folytatódna szerinted, és mi történt eddig.

Én úgy is szoktam gondolkodni: ha eltelik 10 év, mit éreznék, ha megtenném, vagy ha nem tenném meg? Megbánnám, hogy nem vágtam bele abba az egészbe? Arra is gondolok, hogy akármilyen rossz helyzetbe is sodrom magam, mégis az élmény tartogat fejlődési lehetőséget, ezért mindig win-win a szituáció.

"hogy mennyire hiányoznának a régi dolgok és személyek, érzések."

Hiányoznának, mert nyújtottak neked valamit, ismerted őket, és általában az emlékek könnyen megszépülnek. De tényleg jót adnak e ezek neked jelenleg? Egy új környezetbe mész, persze, hogy félni fogsz, hisz a föld elég nagy, szinte egy vak kisegér vagy itt, de nem lehet, hogy ahova mész, az mégis nagyon nagy fejlődési lehetőséget adna neked? Nem lehet, hogy akármi is történik veled az életben, mindig lenne benned félelem, hogy mi és hogyan fog hiányozni?

"Senkihez se tudnék máshol fordulni ha baj van, magamnak kell egyedül megoldanom mindent."

Ez az amitől én félnék, mert egyedül bénának érzem magam kicsit, de online tudnék a legjobb barátommal kommunikálni. De számolnék azzal, hogy akkor akármi történik ezentúl, magamra számíthatok csak, és erősnek kell lennem.

"de gondolkodom rajta, hogy ha jelentkeznék egyetemre, talán ott találhatnék barátokat."

Az egyetemen sokan vannak, szerintem biztos több esélyed lenne ott találni magadhoz való embereket. Az én munkahelyemen mindenki 10-50 évvel idősebb, de így is találtam egy 30 éves srácot, akivel elvagyok, pedig nem számítottam rá, és nagyon kevés esélyem volt rá. Szóval ezzel nem tudsz számolni, csak belevágni, és keresni, megnézni mi lesz.

"Mit gondoltok, mit csináljak? Mit tennétek a helyemben?"

Hát ahogy olvaslak... Tiszta érzésből, én azt mondom, lépj meg. Úgy látom belül te azt érzed, tényleg nem veszíthetsz igazán, és tényleg el akarsz menni. Még gondolkodnék alternatív megoldásokon is, hogy nem mész el, de valami mást csinálsz, v nem tudom. Olyan középútszerűség.

"Jól vagy rosszul sült el?"

Az én összeköltözésem a barátnőmmel borzalmasan sült el. Életem egyik legrosszabb időszaka volt, de visszanézve iszonyat hálás vagyok érte, és emiatt lettem sokkal érettebb és több, erősebb.

"inkább mindig megelégedtem a rosszabbal, csak ne kelljen kockáztatni."

Apám jut eszembe erről. Ő már évtizedek óta ugyanabba a gyárba dolgozik, ugyanúgy éli az életét, minden egyes nap ugyanaz, és nem is akar lépni soha, mert ez a biztonságos, ezt ismeri. Ez mutatta meg nekem, milyen nem akarok lenni soha.

Az élet nagy útvesztő, nem tudhatod, a következő lépésed mennyire lesz rossz vagy jó, de így működik, és így is fog működni. Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy úgy érzed lépned kell, hát nem lehet mit mondani az intuíciónak, vagy egyhelyben stagnálsz, vagy lépsz.

Én egyébként visszaköltöztem a szüleimhez utána, és azóta dolgozok azon hogy újra elköltözzek, de sokkal okosabb fejjel, felkészülten.