Szerintetek tartsam meg a barátságot?

Nem untatnálak titeket a részletekkel (amúgy is túl sok van), leírom olyan egyszerűen ahogy csak tudom:

Adott egy jóbarát, akivel 5 éve ismerjük egymást. Az első évben nagyon jóban voltunk, közel álltunk egymáshoz. Aztán párja lett, és elhanyagolt. Azóta időnként van egy pár hónapos "szünet", mikor alig beszélünk, nem találkozunk. Nemrég elballagott a suliból, én viszont maradtam. Ő dolgozik, én sulizom.

Az utóbbi egy évben elkezdtem érezni azt, hogy mintha csak egy "nehezék" lennék a számára. Úgy érzem, hogy nem törődik velem eleget, és mindenki mással szívesebben van mint velem. Azt mondta, hogy rajtam kívül egyetlen ember van, akivel bármiről tud beszélgetni - ami mindig is így volt amióta ismerjük egymást - de én többet akarok ennél.

Nem érzem önzőségnek azt, hogy többet várnék el egy barátságban. Mondtam neki, hogy nekem nem elég ami most van, és többet akarnék vele lenni, de erre kitérő választ adott. A lakótársára fogta, aki "megsértődik" ha nem vele foglalkoznak.

Nekem erről nyilván megvan a véleményem, de nem hibáztatom őt, hisz régóta barátok. Viszont kifejezetten zavar hogy a barátom itt lakik 10 percre tőlem, és nem képes legalább havi kétszer találkozni velem... Míg másokkal - akikkel állítása szerint nincs ilyen szoros kapcsolatban - akár heti többször is.

A részletekről ennyit, most jön maga a kérdés, ami jó pár hónapja nyomaszt, és képtelen vagyok dönteni:

Szerintetek adjam fel ezt a hosszú életű és fontos barátságot, ezáltal megóvva a lelkiállapotom?

vagy

Kezdjem el magamban építeni a távolságot tőle, és fogadjam el a helyzetet, ezáltal a barátság bár megmarad, de a jelentősége csekély lesz?

Esteleg valami más ötlet?