Megosztanátok a barátaitokkal a saját verseiteket, amik egy részét épp ők ihlették?

Évek óta úgy dolgozom fel bármilyen érzésemet, hogy verset írok belőle. Most már elég sok összegyűlt, az évek során fejlődtem is benne, ezért talán megosztanám őket az interneten vagy beküldenék párat pályázatokra.

Annyi a gond, hogy eddig tényleg csak magamnak írtam, a barátaim abszolút semmit nem tudtak erről. Nem akarom rejtegetni előlük, csakhogy nagy részük épp róluk szól, az évek során feljött baráti konfliktusokról, vagy arról, hogy egyikük komolyan tetszett is egy ideig. Bőven vannak köztük olyanok is, amiket nem mondtam a szemükbe, csak magamban dolgoztam fel a versírással. Ezek már mind lezárt dolgok, de nem hiszem, hogy meg tudnám magyarázni nekik, hogy nem akarok semmit se bizonyítani vagy felhánytorgatni a versek megosztásával. Még ha elsőre azt is mondják, hogy megértik, hosszú távon talán rámenne a barátságunk. Fordított esetben valószínűleg engem is zavarna, hogy miért hoz nyilvánosságra valaki írásokat egy három évvel ezelőtti összeveszésükről.

Van egyébként egy másik lány a társaságban, aki szintén verset ír minden érzelmi élményéből, de ez köztudott róla, rögtön megmutatja nekünk és a kibékülés után általában a címzettnek is, szóval tőle ez normalizált. Én viszont egyszerre zúdítanék a nyakukba több évnyi írást, és tudom is hogy ezzel rontottam el. Mit csinálnátok a helyemben, vállaljam fel vagy rejtegessem őket?