Mikor jöttetek rá, hogy a legközelebbi/ legjobb barátotok nem is az igazán a barátotok?

Nekem olyan sérelmem van hogy anno külföldön dolgoztunk es elvoltunk szallasolva lakasokba.

Es a munkatarsakkal reggelente mentünk egy kocsival a munkahelyre(kb 10 km).

Hol ez vezetett hol az (en is tudok), es csak tölem szedegettek mindig pénzt(igaz csekély összeget) és kérték tartottàk a markukat addig el sem indultunk, de egymastol meg soha.

Es volt még jopàr ilyen. Pl kimentünk nagybevàsàrolni ök ketten en egyedül egy nagyboltban, ott futottunk össze (szàllàs egy jo hosszu setakb 20 perc gyalog), nekem ki volt akadva a derekam amugy, nagy szatyrokkal nekivagtam az utnak, ök beszalltak a kocsiba, gondoltam megkerdezem mehetek e velük, es nagy hàborogva mondtàk hogy nem férek a kocsiba mert vasaroltak.

Szoval magyarok külföldön egymassal sztory volt.

De még ök kertek tölem tolmacsolasokat, banki ügyintezeseket segitettem mindig mindenben.olyankor nem kértek a benzinbe.de jo.

1. nagy csalódás. Közép suli, nagy haverság, folytonos együtt röhögés mindenen. Még a bexart telefonja helyett is odaadtam neki ingyen az én régimet, hogy legalább nyáron tudjunk beszélni. 3 nap múlva látom, hogy nincs nála, megint a régivel vacakol. Húgának adta, mert szülei mondták. Wtf?! Aztán érettségi utan megbeszéltünk egy találkozót. Várom, várom, aztán 30 perc, 8 sms után lila fejjel távozok. Azóta se láttam, csak 1x, de elfordult vihogva, mintha nem látna... Egy elnézést, hogy nem mentem??? Ááá!

2. csalódás, szintén suliban, de ez már közép után. Sülve-főve együtt, lyukasórákat együtt töltöttük. Aztán suli után már nem kellettem, állandóan valami kifogása volt. Aztán fb-ról tudtam meg, hogy esküvője volt, amin minden közös ismerős ott vigyorgott, engem kivéve... Örökre leírta magát. Visszagondolva már tudom, hogy csak pótlék voltam, mert az első két évben szinte le se xart, csak azután barátkozott velem, hogy a régi barinői befejezték a tanulást.

Azóta senkire se mondom, hogy barátom, a szót magát is félve használom és nem szeretem. Nincsenek barátaim és nem is akarok barátkozni. Az életemben csak pillanatnyi ismerősök vannak, emberek jönnek-mennek. Elfogadom és nem hiányoznak a "barátok". Női meg pláne nem...

31/N

Majdnem elszakítottam a térdszalagom és a műtét esélye elég sokáig magas volt és a "legjobb barátnőmet" ez nem is érdekelte, mikor véletlenül meghallgatta mi is van, rögtön lekicsinyítette a problémát és letudta az egészet azzal, hogy kényeskedek:) Nem érdekelte mennyire komoly a dolog, többen viszont (osztályon kívül is) kérdezgették hogy vagyok, milyen a lábam, míg ő csak ott állt és forgatta a szemét. Innentől kezdve vettem észre hogyan is bánik velem (már más gondok is voltak vele), szóval kiálltam magamért, ami ugye neki meg nem tetszett. Volt egy elég nagy veszekedésünk, azóta már nem mondom őt barátnőnek.

19/L