Az emberek, ha úgy döntenek valami miatt, hogy el akarnak távolodni egy másik embertől, miért nem képesek egyenesen tenni azt?

Jegyezd meg, hogy az emberek többsége végtelen sunyi, alattomos és gyáva felvállalni magát, a tetteit és az érzelmeit.

És ez mindegy, hogy barát, társ, vagy akármi,de igaz mindenképpen.Sajnos.

Nekem legjobb barátom tűnt így el,olyan kollégám, aki még tartozott is nekem.De a legfájóbb az volt, akire az életemet tettem, és eltűnt azért hogy az ösztöneinek éljen.

Szokd meg és keményítsd meg a lelked. Egy ismeretségben pedig sosem tudhatod, ki , mikor lép le, vagy dob. Ilyen a világ.Ha a tárgyakat is cserélik, akkor érzelmeket is és embereket is.

Nagyon igazakat ír az 1-es, sajnos.

Velem is sunyi az egyik legjobb barátnőm. Napokig, van hogy hetekig nem válaszol, de gyakran a figyelmen kivül hagyásba is betesz. Teljesen hülyének néz, majd biztos azt hiszem hogy nincs a fb-n 5 napig, miközben meg aktív, posztol, megoszt mindent. Én meg nézhetem az üres karikát mintha meg se kapná az üzenetem.

Ja és a slusszpoén, ő is tartozik nekem,de az régi ügy, sose fogja megadni, nem ezért bújkál.

Velem is csinálták meg, de idővel én is megtettem másokkal. Így nyilatkozom a "másik oldalról".

Valóban van egy elég széles réteg, aki kihasználja az embereket és/vagy egyszerűen fél a konfliktus helyzettől, illetve nem meri kimondani, amit gondol. Szerencsére én nem ebbe tartozom.

Azokat, akiket csak úgy "leírtam" okkal tettem. Sokszor az volt, hogy éreztem nem tudnám vele megbeszélni a dolgot, mert csak a saját oldalát nézi. Ilyenkor pedig feleslegesen felemésztené az energiáimat az olyan beszélgetések, viták, konfliktusok, amelyek úgy se vezetnek sehová.

De konkrét példákat mondok neked.

Az apámmal azért szakítottam meg a kapcsolatot, mert hiába mondtam neki, hogy a kapcsolatunkat ő tette tönkre, hogy gyermekként részegen vert, és józanul meg állandóan megalázott. Magát mártírnak beállítva szenvedett, és nem ismerte el a hibáját. Mindig azt mondta anyám nevelt ellene. Amikor meg megkérdeztem anyám küldte a kocsmába, és mondta verjen meg engem, mert részeg, akkor meg besértődött.

Volt lakótársamat is így írtam le. Nálunk húzta meg magát a barátja, akit kiraktak az albérletéből, és kirúgtak a munkahelyéről a járvány miatt. Ahelyett, hogy örült volna, hogy segítünk, meghallgatjuk előttem a lakótársamat fúrta, lakótársam előtt meg engem. Amikor szóltam érte, hogy ez így gáz, és beszéljük meg a beszélgetésből nem lett semmi. Csak bevédte a haverját, engem meg sz*rkavarónak állított be. Így elköltöztem tőle, és úgy voltam vele, akkor éljen azokkal a "barátokkal", akik fúrják, és lenézik.

Ez tök oké 4-es, jól tetted amiket tettél! Sokan nem tudnak kiállni magukért és hagyják hogy a vérüket szívják.

De a kérdésben most (elvileg) nem arról van szó hogy mérgező emberektől hogy kell megszabadulni, hanem hogy nem értük miért bunkóznak velünk olyan emberek akikkel csak jót tettünk. Miért kerülnek, sunyiskodnak, ignorálnak.

Valóban van, amikor arról szól az egész, hogy valaki fél, s inkább "elmenekül". Vagy egyszerűen gerinctelen, és sunyi. Esetleg önző, és addig jó neki valaki, amíg nem jön egy "jobb".

Én azt vezettem le a két példámon keresztül, hogy sokszor a kérdésben taglalt emberek nem bunkók, sunyik, hanem csak válaszreakciót kapnak viselkedésekre. Ez is gyakran előforduló probléma, azért írtam le, hogy van egy ilyen oldala is eme dolognak.

4-es voltam.