Voltatok már ilyen helyzetben?

Hát persze. A középiskolás időszakom katasztrófa volt. Már eltelt jó 10 év az elvégzése után, amikor levelet kaptam az igazgatótól a munkahelyemre, hogy évfordulója lesz az iskolának, írjam le a jó emlékeimet és vagy én, vagy más az ünnepségen fel fogja olvasni. Teljesen meglepődtem, mert nagyon introvertált típus vagyok, akit senki nem vesz észre, láthatatlan vagyok mindenhol.

Az egyedüli ok, amiért a munkahelyemre küldték a kérést, hogy nagyon jó helyen, magas beosztásban dolgoztam, ami talán "dicsőség" lehetett volna az iskolának. A lényeg, hogy bár a jó szándék meg volt bennem, ültem a gép előtt sokáig, de egy sort nem tudtam írni, ami a javukra szolgált volna, csak azt, hogy miért éreztem egy senkinek ott magam. Végül nem írtam semmit, nem is válaszoltam.