Szakítottatok már meg baráti kapcsolatot? Ha igen, mi volt az oka? Milyen konklúziót vontatok le belőle?

Kölcsönkért néhány tízezer forintot és eltűnt az életemből, új skype címet is csinált és a régin soha többet nem volt elérhető.

Nem hivogattam telefonon, tanulópénznek fogtam fel.

Azért reménykedtem hogy egyszer jelentkezik hogy visszaadná de csodák nincsenek.

Igen, nem is egyet.

#1 egy évfolyamba jàrtunk, rengeteg élményünk volt együtt. Többre becsültem őket mint azt a társaságot akik mindig ott voltak mellettem. Négy emberről van szó, az egyikük nagyon közel állt hozzám. Sajnos rá kellett jönnöm mennyire kétszínűek és önzőek nem csak egymás között, de másokkal is. Fokozatosan elmartak maguk mellől más barátokat is,aztán következtem én is. Mindig ment valami dráma amit hallgatnom kellett, az utolsócsepp a Születésnapom volt, meghívtam egy lányt akit természetesen-mint a dominók-mindannyiuk utált (vagyis inkább azt mondanám keresnek mindig indokot arra hogy utáljanak valakit)

Minden mondvacsinált indokkal lemondta az egész társaság az eseményt, cserbenhagyva engem, pedig beharangozták mit kapok majd meg milyen meglepetést, utána meg a hátam mögött megtudtam ezt, hogy azért nem jönnek mert “ha ő jön ők nem jönnek”

Ők természetesen mindig elvártak mindent, én nagyon szerettem őket és rengeteget raktam bele a velük való kapcsolatba. Azóta hiába hívtak , egy születésnapra sem mentem el, szerintem csak annyit vontak le hogy mennyire köcsög vagyok, de azt nem hogy ennek van e oka.

Összességében azt vontam le, hogy távol tartom magam ilyen emberektől akik a saját társaságukat is kibeszélik, egyszerűen ignoráltam őket minden hiszti nélkül, sokszor úgy érzem sose ismertem őket

#2 Nem egy hú de nagy barátság, de tartott valameddig. A csaj folyamatosan a saját problémáit mondogatta nekem, mint valami lelki szemetesnek. Szeretek segíteni az embereknek, de eléggé kihasználva éreztem magam mikor ő sosem kérdezte meg mivan velem, csak nyomta a panaszkodást...leépítettem

Én nagyon könnyen barátkozok, de sokszor csalódtam is

#3 hatfős társaság, őket tartottam a legjobb barátaimnak. Az egyikük sosem fogadott el engem, folyton ott bántott tudattalanul ahol ért, nem örült a sikereimnek, mindig minden véleményt úgy sikerült mondani hogy kb elhitette velem hogy alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra, nekem milyen nehéz a személyiségem. Hál istennek a társaság rovásàra nem ment, de mostmár tudom tőle tartani a távolságot és nem kell keresnem és megtűrnöm. Mindig volt köztünk egy láthatatlan feszültség, de sajnos két olyan személyisèg voltunk akik nem találták meg a megoldásra a megfelelő kommunikációs eszközt

Bànt is meg nem is, de talán így jobb