Szerintetek ezt mennyire kellene komolyan venni?

Van egy barátom akit már régebb óta ismerek. Általában mindig vidám és ez a napokban is így van. Tanul kitartóan, megküzd a sulit illetőleg a jó jegyekért és mindig is sikerül neki pozitív eredményt elérnie. Mindig tele van motivációval is. Azonban megemlítette múltkorában, hogy ő minden este sírni szokott érthetetlen okokból. Ő se tudja megmondani miért. Én ilyenkor adok neki egy kis lelkifröccsöt és jobb kedvre szoktam deríteni. Tegnap előtt este azonban mikor hazament állítólag a szülei nagyon lecseszték amiatt, hogy 10 után mert hazamenni és teljesen kiakadt. Azt mondta utálja az életét és annak örülne már, hogy ha vége lenne. Én próbálok neki segíteni folyamatosan és általában mindig sikerül de akkor nem igazán sikerült. Végül magától lenyugodott. Annyit kell még róla tudni, hogy a szülei nagyon elviselhetetlenek és olyanokat kap tőle amik örök sebet hagynak rajta. Ma is kérdeztem tőle, hogy mit mondtak a szülei a diákmunkával kapcsolatban, azt mondta, hogy nem engedik neki. Mondtam neki, hogy nézzen körül ott a környéken, csak van valami, pl ahova tavaly ment. Azt mondta ő már nem megy sehova inkább, csak oda ami jó messze van. Kérdeztem tőle, hogy ez mit jelent, azt felelte, hogy az mindegy. Tavaly beszélgettünk már erről a témáról és azt mondta, hogy rühelli az öngyilkosokat, és ez nem megoldás semmire. Én nagyon megnyugodtam akkor, de ez a mostani eset nagyon megrémisztett. Illetve mindig is idegesítőnek találta az ilyen mély depressziós embereket, mindig azt az elvet vallotta, hogy "be happy every time". Sose láttam még ennyire letörtnek. Mindig optimista volt mindenbe. Illetve hát most is inkább ilyen hangulatingadozásai vannak.

Igazság szerint nem nézem ki belőle, hogy bármit is tenne magával mert tegnap is úgy írt, hogy amint lesz lehetőségem csakazértis megteszem ezt meg azt. Illetve mondta, hogy amint az első lehetőség elé áll, hogy elköltözzön, meg fogja tenni. Szóval vannak tervei, de akkor is megijedtem néhány fentebb említett mondata miatt. Kérdeztem tőle, hogy a tesóid is így nevelték? Azt mondta hogy igen. Én kérdeztem tőle, hogy ők hogy bírták ki. Azt mondta nehezen.

Én meg írom erre, hogy na de látod ők is kibírták, te is ki fogod.

Szerintetek van okom aggódni amiatt, hogy tenni fog magával valamit? Nagyon rendes, aranyos, empatikus és törődő lányról van szó, nem szeretném elveszíteni. Nagyon jó barátom.

17 éves egyébként

(bízom benne, hogy nem ismer magára de tudtommal nem használja ezt az oldalt - nem akarom, hogy lássa, hogy ennyire aggódok miatta)