Volt olyan, hogy rossz barátok voltatok? És hogyan próbáltátok jóvátenni?

Bocsánatkérés, alázkodás, koslatás a másik utàn.

Annyit megtanultam belöle hogy ezek rèm feleslegesek, attol mèg lehet megbocsàjt, kedbes, jo, beszélö iszonyban leszünk a végtelenségig is akár, de belül ugyanugy utálni fog, megmarad a szálka, lehord másoknak a hátam mögött, szoval ezekkel valojában Semmit nem lehet elèrni.

De forditva en is igy vagyok. Bàntottak már meg bnök "övön alul"szemetül, aljasul, tul lèptünk rajta, elmult, elvagyunk tovàbbra is, de pl ha 1000 km rel èlnék arrébb, más barátokkal élettel, abszolut nem hiànyoznànak a hátam közepère sem, de baràtokat nem lehet/nem tudok csak ugy csereberélgetni. Nehezen es hosszu idö alatt alakulnak ki a mély összekötö kapcsok, amikor nem haver ismerös màr vki hanem igaz barätodnak tudod venni.

Igazábol en arra jöttem ra, ha mindenkit ignorálnèk aki valaha egyszer is aljasul megbántott, nekem szinte senki nem lenne az èletemben. Valahogy mintha a megbocsajtas az eletünk resze enne amit tudni kell különben elmehetnénk remetènek.