Miért ennyire önfejűek és bunkók a barátaim?
Van két barátom, akiket gyakorlatilag óvodás korom óta ismerek, most 25 éves vagyok, férfi. Óvódába, általánosba és középiskolába is együtt jártunk, noha nem voltunk végig osztálytársak és az egyik srác az érettségit nem ugyanabban a suliban tette le. Az alapvető különbség köztem és köztük hogy ők az érettségi után mentek egyetemre továbbtanulni, míg én nem. Nekem 3 db OKJ-s képzésem is van pénzügyi területen, amivel jól keresek, elégedett vagyok, ők most még a mesterképzést végzik. Ezzel alapból az ég világon nincs semmi gond, viszont az utóbbi években - főként amikor ők már egyetemre jártak - rendre megkaptam tőlük hogy én miért nem akarok diplomázni, miért nem csinálok jogsit, egy 22 éves férfi szégyen hogy nem tud vezetni, stb. Mindez elég rosszul érint - noha ma már jogsim is van és mint említettem, jól fizető állásom is - azért a dolgok nyitja abban rejlik, hogy nekik SOHA semmiben nem kellett otthon segédkezniük és anyagilag sem kellett beszállniuk a költségekbe. Egyikőjük családja sem gazdag, tehát itt nem azt a tipikus mintát kell elképzelni hogy ők úsznának a pénzben én pedig csóró lennék, nem, nem erről van szó. Az a helyzet hogy a szüleiket kicsit kihasználják mivel non-stop gályáznak hogy a gyereknek meglegyen minden. Egyetem fizetése, egyéb költségek, jogsi, kocsi, közben meg a haverjaimnak tényleg csak annyi dolguk van hogy tanuljanak, semmi más a világon. Nem dolgozik egyik sem, sem főállásában, sem részmunkaidőben, sem diákként. Élükben talán 3 nyarat dolgoztak 70-80 ezer Ft-ért amiből semmit nem kellett hazaadniuk. De természetesen nekem 17 éves koromtól az életem része a munka, diákként is rengeteget kellett éjszakáznom, dolgoznom és a mai napig is több helyen vagyok hogy tudjam a nagyszüleimet elsősorban segíteni, mert betegek és a nyugdíjuk sem vmi sok. Viszont én mindenkitől azt kapom meg hogy bennem nincs elhivatottság, nincs akarás és azért nem megyek egyetemre, nem lett időben autóm, jogsim, nyelvvizsgám, stb.
Hát én azt mondom hogy úgy állatira könnyű hogy minden alád van tolva és tényleg csak annyi felelősséged van hogy tanulsz. Azon kívül meg semmi, mert minden el van intézve helyetted. Konkrétan a boltba nem kell lemenniük vásárolni SOHA, inkább az idős szüleik mennek el GYALOG, nehogy a fiúcskának meg kelljen mozdulnia és az autót kihozni a garázsból. Kicsit szánalmasnak tartom mindezt. És akkor én vagyok leszólva. Meg mondjuk azokat sem nagyon értem akik az ő pártjukat fogják és belém állnak (ex-barátnőm volt ilyen) és szerintük nem magyarázkodnom kéne hanem tenni mindent amit tehetek.
Ti hogy látjátok?
válasza:Gazdasági területen valóban nem árt a diploma, de pl. könyvelni remekül lehet nélküle is. A jogsi szerintem a mai világban elég alap dolog, azért, mert kevésbé vagy kiszolgáltatva a világnak.
Ami a barátaidat illeti ők miért a barátaid? Aki lehúz az nem barát.
válasza:Szerintem az első és legnagyobb hiba ebben a helyzetben az az, hogy a barátaidnak nevezed őket. Az nagyon szép dolog, ha az embernek vannak olyan barátai, akikkel együtt nő fel, és évtizedek óta sülbe-főve együtt vannak.
Ám nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a baráti kapcsolatok nagyjából 10-15 éves korig szinte kizárólagosan osztály,-és lakóközösségekre vezethetők vissza, illetve esetleg a szülők közeli barátainak gyerekeire. Nyilván már egy alsós osztályban is kialakulnak kisebb csoportok, de ott is leginkább az dukál, hogy valaki nyílt, zárkózott, verekedős, szorgalmas, divatkedvelő vagy épp csúnya. Tehát többnyire ilyen "körülmények" alapján talál az ember barátokat. Azért írtam korábban a 10-15 éves kort, mert embere válogatja, hogy ki mikor kezd el érettebbé válni. De abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, az ember elkezd inkább a lelki/személyiség-beli jellemzők alapján barátkozni.
Tehát az, hogy ezzel a két sráccal már hároméves korotok óta együtt vagytok, abból nagyjából 10 év csak egyfajta kényszer volt. Ez talán nem a legjobb szó, hisz bizonyára te is boldogan hívtad őket át, vagy örömmel mentél el velük biciklizni, de talán mégis kényszer volt. Kényszer, mert nem volt más. Mert tudtad, hogy ővelük "kell" lenned. Ami nem volt rossz, de azért annyira talán jó sem.
Aztán ezek szerint a gimis éveket ti még jól átökörködtétek, eljártatok gondolom bulizni, inni. Jöttek a csajok stb. De ezek mind-mind iszonyatosan felszínes dolgok. Arról nem írsz, hogy voltak-e mélyebb pillanataitok, s ebből arra következtetek, hogy talán nem sok.
25 éves vagy, én ezt egy kicsit soknak, kicsit késeinek tartom. Persze lehet, hogy mindez már korábban is megfogalmazódott benned, csak esetleg a vélt-valós múltbéli szép emlékek miatt nem akartad elismerni. Elismerni, hogy mindketten gigantikus bunkók és egyáltalán nem érdemlik meg a barátságodat. Viszont van egy jó hírem: eljutottál odáig, hogy ezt végül elismerd magadnak, és ez nagyszerű!
Én most azt javaslom, hogy ülj le velük (KÜLÖN-KÜLÖN!!!!) és mondd el mindezt, amit leírtál. Kezdd azzal, amelyiküket jobban kedveled (mert vélhetően azonnal elmondja majd a másiknak), hogy ezáltal be tudd biztosítani magadat nála. Nézz végig a szemükbe és próbáld meg kiolvasni belőle, hogy mit érez: őszintén bánja, hogy megbántott, mert fel sem tűnt neki és igyekszik változtatni / vérig van sértve, hogy hogy jössz te ahhoz, hogy számon mered őt kérni.
Látom, hogy óriási sértődöttség van benned irányukba.Tehát mikor beszélsz velük, ezeket ne mondd nekik, hogy ők semmit nem dolgoznak, meg ki van nyalva a valaguk, míg te a hős mártír már 10 éve éjt nappallá téve dolgozol. Én elhiszem, hogy ez az igazság, és meg is értem, hogy ez az igazságtalanság mennyire fáj neked, de ezt a szüleik rontották el, tehát a haverjaidat fölösleges emiatt okolni. Szerintem.
Aztán majd a közeljövőben kiderül, lesz-e változás a viselkedésükben. Ha nem lesz, akkor viszont sajnos le kell építeni ezeket a kapcsolatokat. Nekem gyakorlatilag sosem volt olyan barátom, akiben megtestesült az a magasságú, klasszikus értelemben vett barátság, amire vágyom. Ez nagyon sokáig teljesen kicsinált, de mostanra nagyjából bele tudtam törődni. Ezt azért írtam le, hogy lásd, lehet élni barátok nélkül is. Mondjuk, ahogy elnézem, már te is régóta így élsz.
Sok sikert kívánok! Ha van még bármi kérdésed, írj üzenetet bátran, megpróbálok segíteni.
27f
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!