Jó döntést hoztam -e vele szembe?

25 éves fiú vagyok, a barátom pedig 23 éves (lány).

Nagyon hosszú a történet de megpróbálom minnél rövidebben leírni.

Munkahelyen találkoztam vele, 3 év alatt közeli barátok lettünk. A lány nagyon zárkózott, ami erősen érinti belülről vagy zavarja, vagy bármi gondja van senkivel nem beszéli meg még a szüleivel se, se a legjobb barátnőjével. 1 éve körülbelül a barátja akivel már 4-5 éve együtt volt, megcsalta és elhagyta a legjobb barátnőjéért a háta mögött. Teljesen kikészítette a lányt. Mivel nagyon jól rejtette az érzéseit és bánatát munkahelyen semmi nem tünt gyanúsnak és azt hittem teljesen jól van és elengedte a pasit. Körülbelül 4 hónapja az egyik barátnője elkezdett nálunk dolgozni. Miután összebarátkoztam vele, megtudtam tőle, hogy a depressziónak köszönhetően drogozni is elkezdett a lány, ami oda vezetett, hogy rendszeresen szedte a szereket. Időnként adóságokba is került miatta. Ezután figyeltem csak fel igazán a lányra és lehet mondani jobban észrevettem a jeleket, hogy mennyire is szomorú és úgy érzi nincs egy igaz barátja se akibe megbízhat. Lehet mondani attól a perctől megkedveltem, nem tudom bele -e szerettem. Lehetséges, hogy szeretem. Lényegében nagyon megsajnáltam ami vele történik és amin keresztül megy. Beszélni nem akart velem, állandóan lerázott vagy átterelte a témát másra, mikor komolyabban akartam vele beszélgetni. Sokszor beszélt olyanokról bártsak meghalna meg minden apróságon azt nézte, hogyan halhatna meg. Azt hittem régen csak viccelődött de miután megkedveltem már nem tartottam viccesenek és furcsának is találtam a viselkedését, mivel szomorúan mondta mindig ezeket. Ezután lehet elkövettem a legnagyobb hibát amit az életembe tettem, de úgy láttam akkor jó döntést hozok. Felkerestem a szüleit és a segítségüket kértem. Mindent elmondtam nekik mire gyanakszok. A szüleik pedig megbizonyosodtak és kiderült tényleg drog gondokkal szenvedett a lány. Ezután a lány egy pár napra rá megtudta, hogy én beszéltem a szüleivel, és attól a naptól igazából megútált mivel úgy érezte aljas módon becsapom és elárulom. Teljesen egyet értettem vele, mivel tudtam a barátságunknak attól a perctől vége volt, ahogy beszéltem a szüleivel. A szüleinek köszönhetően a lányt kezelésre kényszerítették, és őszintén mondom az első két hét rossz volt neki és szomorú volt folyton. Viszont mostanra teljesen megváltozott (3 hónap elteltével) és tele van energiával. Biztos vagyok benne semmit nem szed már és a jövőt is tervezi már.

Ezután újra kezdtünk kicsit közeledni egymáshoz viszont, most a munkahelyen lévő személyek bekevertek a kapcsolatunknak. Először is mivel találtam jobb munkahelyet beadtam a felmondásomat. Ennek köszönhetően a munkahelyen lévő vezetőség teljesen megútált, hogy otthagyom őket és aljas módon meg akartak alázni ami sikerült is. De nem avval van gond, hogy tönkre akartak tenni mások elött hanem, hogy a lány és az én kapcsolatomat célozták meg. Mivel a vezetőség tudott arról, hogy a lánynak drog gondjai voltak és kezelés alatt volt, ki tudták ezt használni ellenem és bemeséltek olyan történeteket a lánynak, hogy tönkre akarom tenni, megkértem, hogy rugják ki valamint olyanokat meséltem nekik, hogy a lány rendszeresen drogozik a munkahelyen. A lánynak ezt bemesélték a hátam mögött és az utóbbi napokba csak tudtam meg a lánytól miután folyton agresszív volt felém és nem tudtam mire véljem. Megkérdezte tőlem a lány, honnan tudtam meg, hogy drogozik. Ekkor elmondtam neki az egész igazságot, hogy a barátnőjétől kaptam imformációkat amiket kicsit kivizsgáltam, hogy megbizonyosodjak. Ekkor mesélte el a lány, hogy tudja, hogy tönkre akarom tenni valamint útálom és miért találok ki ilyen hazugságokat a barátnőjéről, valamint a vezetőségről. Ezután teljesen otthagytam a céget mivel lejárt a felmondási szerződésem és elhagyhattam a céget. A lánnyal ezután beszéltem még egyszer, és megkérdeztem tőle, szerinte 3 év után nem tudtam mi van vele, és csak azután, hogy jött a barátnője dolgozni hozzánk vajon miért hazudnák ilyenről? A barátnője persze teljesen tagadta az egészet és a lány neki hitt. Valamint a vezetőségnek hitt, hogy tönkre akarom tenni. Pedig ha kicsit is logikusan gondolkodna a lány, tudná, hogy szeretem és még az utolsó dolognak se ártanák neki az életembe. Végig azon voltam, neki jobb legyen, könnyebb legyen a munkája, kevesebb stresszel mivel kicsit lelkiismeret furdalásom is volt arról, hogy elárultam a szüleinek a helyzetét. Lényegében a lány azt hiszi útálom, tönkre akarom tenni, el akarom szakítani a barátjaitól, ki akartam rugatni. Mindenki a busz alá dobott őszintén, és az egyetlen dolog ami csak zavar, hogy a lány akit szeretek ezt gondolja rólam. Végül megirtam neki egy üzenetbe a következőt, "sajnálok mindent, mindenben hazudtam mikor magamat próbáltam védeni, igazat mondott mindeki velem szembe, kitaláltam magamtól az egészet, tönkre akartalak tenni, soha többé nem foglak zaklatni, legboldogabb jövőt kivánom neked". Ez az üzenet után könnyezni kezdet a szemem mivel tényleg szeretem, most döbbentem rá és egyszerre megszakítottam vele a kapcsolatot is. Így nem bánkódik többet azon mi az igazság, és engem látt csak bűnösnek. Nem tudom jó döntést hoztam -e viszont nagyon fáj. Túl sok emberrel szemben semmit nem ér a szavam mellette. Ti mit tettetek volna? Jó döntést hoztam, hogy elengedem és biztos vagyok benne szép jövőre számíthat hála a szüleinek, vagy küzdenem kellett volna az igazamért és becsületsértésért akár perelni a volt munkahelyemen lévő vezetőséget? Mindig ezt a kérdést rakta fel nekem, miért próbálom mindig megismerni? Meg se fordult a fejébe, hogy szeretem :)