Soha többet nem megyek el temetésre mert én nem gyászolok mint ahogyan a nyugati kultúrában szokás, miért nem tudja ezt elfogadni a barátom? 26F

Életemben kettő alkalommal voltam temetésen, az apai nagymamámén és az anyai nagypapámén. Súlyos hiba volt. Gyűlöltem ott lenni és fájt, hogy nem tartották tiszteletben, én nem szeretnék elmenni. A legjobban az olyan undorító és minősíthetetlen megjegyzések fájtak, hogy "Miért mosolyogsz végig? Miért nem sírsz? Örülsz hogy meghalt?". Nem tudom minősíteni ezt. Az oka annak, hogy én nem voltam szomorú és nem sírtam, az az hogy én GYŰLÖLÖK gyászolni és én nem csinálom. Tiszteletben tartom ha valaki igen, ez az ő magánügye, az ő döntése. Mindenki másképpen jut át egy szerettének elvesztésén. Nekem úgy a legjobb és legkönnyebb, ha a vele kapcsolatos szép, pozitív emlékekre gondolok és ezt erősítem magamban, mosolygok és vidám vagyok és örülök hogy ismerhettem őt. ARRA SZERETNÉK emlékezni hogy mama diós süteményt készített velem és papa elment velem horgászni, nem arra hogy a temetésükön mindenki sírt és engem sértegettek, miért nem sírok, esetleg örülök-e annak hogy meghalt és amiatt mosolygok. Magánügy, ha valaki úgy szeretne emlékezni valakire, hogy szándékosan fájdalomba löki magát és "undorító bűn" ha valaki nem siratja meg az elvesztést. Én nem vagyok ilyen ember. Mindkettő temetés amin ott voltam az 2012-ben volt, azóta nem mentem el egyre sem és soha többé nem is fogok. Amióta ezt megbeszéltem a legjobb barátommal, azóta teljesen másképpen néz rám és mintha haragudna is rám... Nem tudja elfogadni a hozzáállásom és ridegnek tart. Azt mondja, hogy akkor ő sem menne el az én temetésemre, mire én azt mondtam "Én eleve nem szeretnék velem kapcsolatban temetést, a lehető legkisebb méretűt kérem. Vagy pedig, ha mindenképpen kell tartani, akkor legyen pozitív és vidám, mint egy hagyományos mexikói temetés. De sajnos tisztában vagyok vele hogy ez a nyugati kultúrában szinte lehetetlen kérés és a kérésem ellenére is gyászolnának és feketében lennének, aminek a gondolatától gyomorgörcsöm van és borzalmasnak érzem."

Mit tegyek? Egyáltalán nem volt szándékomban megbántani őt, mégis teljesen másképpen néz rám azóta. Szerintem az én magánügyem, hogyan gondolok egy elhunyt szerettemre és hogy milyen kép él bennem róla.