Az angolok sértésnek veszik ha egyenrangú félként kommunikálsz velük?

Két évet voltam kint, semmi ilyet nem tapasztaltam. A hotel ügyvezető igazgatója ugyanolyan jófej volt velem, az egyszerű takarítóval, aki épp a főnökeimet helyettesítettem távollétükben néhány napi meetingen, mint bárki mással. Alapvetően is ilyen volt mindenkivel, széles mosollyal, nevén szólítva, előre köszönt mindenkinek. A vendégek jó része, akikkel több mondatot váltottam, szintén nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, különösen az idősek. Sokszor voltak nálunk nyugdíjas kirándulócsoportok elszállásolva, egyszer-kétszer volt, hogy egy-egy nénivel 10-15 percet is beszélgettem az ajtóban, kedvesek voltak, érdeklődőek, hogy honnan jöttem, mi célból jöttem, mik a terveim az életben, hogy boldogulok, stb. A banki alkalmazottak és az NI irodások is kedvesek voltak, nem fúvódtak fel, ha adott esetben valamit többször el kellett ismételniük, mert nem értettem.

Persze mindenhol vannak "díva" típusok is, akik szemében csak egy takarító senki voltam, akinek az a dolga, hogy csendben kinyalja a hátsó felüket. Javarészt viszont, ha mondjuk este szobaszervizeltem, mindig nagyon mosolygósak és hálásak voltak a szolgáltatásokért - persze, ha te is úgy állsz hozzájuk, hogy mosolyogva, udvariasan. Legtöbbször amit adsz, azt kapod vissza, de az angolok sokkal nyugodtabbak, ráérősebbek, relaxáltak mint a magyarok, ezért sokkal kevésbé stresszesek, van energiájuk kedvesnek, megértőnek, türelmesnek lenni.