Az baj ha azt erzem hogy mast keresek mar egy baratsagban?

Volt egy nagyon jo lany barati tarsasagom, nagyon sokat epitettek segitettek nekem lelkileg. Ugyanakkor mindig azt ereztem en mas vagyok toluk: ezerfele mentem , mas korokben is mozogtam, de ok kb sajat magukon kivul nem viselnek el mas embereket.

Nem tudtak olyan lazak lenni es teljesen mashogy buliztunk es az emberekhez valo viszonyunk is teljesen mas. ‘Most megyunk el de nem erzem mar jol koztuk magam. Termeszetesen nem szakitanam meg a kapcsolatom veluk, ugyanugy szeretnem valamennyire tartani (egyebkent mindegyikojuk kb egy ember fele huz aki nem en vagyok, es egyikunk elment egy masik varosba es nem is keresik)

Igazabol azt erzem velem is ez lesz. Rajtuk kivul van nagyon sok jo baratom akikre szinten szamithatok. De mindig ok voltak a csucs, de ugy erzem, en mar mast varok egy baratsagtol: spontaneitast, orultseget es felszabadultsagot , hasonlo eletvidam eletet mint az enyem volt-amiket mas baratokkal es elmenyekkel potoltam

Mi a velemenyetek?