Miért nincs egy igaz barátom sem?

Na itt tuti kapsz majd néhány privát üzenetet. :D

Állítólag ahogy fejlődik a technika, úgy válik egyre magányosabbá az ember.

Nem voltam még hasonló helyzetben, de leépítettem egy csomó "barátságot", csak kettővel tartom a kapcsolatot. Most így jó nekem. Előfordul, hogy belépnek új emberek az életembe, olyanok is, akikkel barátkozhatnék, szóval lehetne építkezni, ha akarnék.

Nekem is csak néhány van

És az egyiket online ismertem meg és nagyon szeretem őt.

Szóval, ha a távolságot meg tudod oldani, akkor online is keresgélhetsz. :)

Nekem sincsenek barátaim, nem megy az ismerkedés, ezért nem tartozom egy nagy baráti körhöz, de még egy kisebbhez sem. Egy volt kolléganőmmel tartjuk a kapcsolatot, illetve a szüleim vannak még, rajtuk kívül senki. Úgy érzem, ez soha nem fog megváltozni, 29 évesen alig tudok kézzelfogható emberi kapcsolatot felmutatni és ezek 99%-a már csak múlt idő.

Férfiakkal nem akarok barátkozni, pedig volt férfi kollegám, akivel jól elvoltam, de mindig is egy lány társaságára vágytam. Barátként ebben a korban már hallani sem akarnak rólam, mert úgy is csak "arra" megyek, fiatalabb koromban sokkal több lány válaszolt, mint manapság. Eldöntöttem, hogy nem barátokat keresek, hanem kapcsolatot, de mivel nem tudok ismerkedni, erre sincs sok esély. Ha mégegyszer születnék, inkább lánynak születnék. Nem hajtanának el a lányok, ha barátkozni akarok, illetve nem nekem kellene 0 szociális készséggel megszakadni egy kapcsolatért, hanem ideális esetben jönnének a fiúk maguktól. Az említett kolleganőm parkolópályán van már régóta (én pedig egész életemben), hozzám egy nő nem jött még oda, őt pedig folyton fel akarják szedni a férfiak. F