Szerintetek jól döntöttem?

Egy 19 éves fiú vagyok. Volt egy nagyon jó lány barátom akit nevezzük Zsófinak aki szinte már a testvérem lett volna. Osztálytársak voltunk (szakács szakmán) és akkor még minden okés volt. Neki van egy pasija akivel ballagás után úgy tervezték elmennek Németországba szerencsét próbálni. A szakmáját megutálta, pedig még nem is dolgozott benne. Na szóval kimentek és minden féle takarítói munkákat elválalltak. Azt mondta ketten az urával megkeresik a 900ezret. Tökre örültem nekik. Én sajnos nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban ezért gyárba kényszerültem. Párszor hívásoztam vele és akkor többször kinevetett hogy milyen keveset keresek. Meg hogy fiatal vagyok miért nem megyek én is oda ahol ő van. De én úgyfogtam fel hogy szeretnék még itt lenni közelben. A pénzemet gyüjteni. Ami sikerült is. Mikor már elegendő pénzem lett, fogtam magam és elmentem 300 kmre dolgozni szakácsként, egyedül. Ő kinevetett engem és azt mondta hogy hogyan mertem egyedül elmenni és hogy szégyen vagyok. Meg hogy milyen fáradt gyerek vagyok. Az ottani munkahelyemen nagyon megbecsültek és ráadásul a háromszor többet kerestem mint ahol eddig voltam a gyárban. Barátokra is szert tedtem. Sok embert ismertem meg és értékesnek éreztem magam. Mikor már úgy éreztem hogy tényleg tele vagyok akkor fogtam magam és hazajöttem. Legfőbbként azért is jöttem haza mert már nagyon fáradt voltam. Szabadnapok nélkül végig dolgoztam 9 hónapot 12-14 órában. Szeretek főzni és szeretem a szakmám de kellett a pihenés. Meg hát tényleg volt annyi pénzem, hogy kb 1 évig se kellett volna dolgoznom. Annyira örültem neki hogy egy kis faluból sikerült így egy picit kitörni. Alapból egy szegény családból származom ahol már a hónap közepén nem volt mit enni ha csak nem hiteleztek a szüleim. Szóval haza jöttem élményekkel, pénzel. A szüleimnek segítettem sokat pénzügyileg. Úgy éreztem feljebb szeretnék lépni. Tanulni szeretnék még. Úgy döntöttem, hogy megyek érettségire aztán egyetem. Jelenleg még érettségin vagyok mellette pedig egy közeli étterembe vagyok 8 órát. Ezeket a történéseket Zsófival mind megosztottam telefonba. Végül egy közös barátunktól kiderült, hogy Zsófinak allig van pénze. Sokszor másoktól kér kölcsön és azt kéri hogy utaljanak neki. Meg hogy nem boldog már haza akar jönni. Többször hívta a közös barátunkat is németbe hogy legyen vele meg hogy ott jobban lehet keresni. Na meg őt is kinevette hogy gyárba dolgozik minimálbérért. Azt is megtudtam hogy másoknak lenézett hogy milyen fáradék egy gyerek vagyok. Hogy én úgysem fogok leérettségizni meg minek tanulok. Hülyeség az egész. Zsófinak nem mondtam el amiket megtudtam. 1 hónap elteltével rám írt hogy tudok e itthon munkát neki. Közös barátunknak meg azt írta hogy keressen neki munkát itthon. Ja és hogy akkor megy gyárba oda ahol a közös barink is dolgozik. Kinevetett engem amiért vannak céljaim, amiért elment egyedül és az utamat jártam. Mikor gyárba dolgoztam kinevetett hogy mennyit kerestem. Most meg haza jön pénz nélkül pedig jól keres csak szegénykém nem tud bánni a pénzel. Végül pedig egy gyárba fog itt nálunk közelben elhelyezkedni. Végül belattam hogy egy Bohóc. Most pedig őt lehetne nevetni. December óta nem írok neki vissza. Se én de sem a közös barink. Ugyerzem csak mérgezne engem. De valamiért legbelül segítenék neki de másrészt meg nem. Szerintetek jól döntöttem hogy már nem foglalkozok vele?