Úgy fenttartható szerintetek hosszútávon egy barátság, hogy szinte minden nap beszélünk, de nagyon ritkán találkozunk?

Igen, lehet.

Amíg folyamatos a kapcsolat igen. Gimis barátnői csoporttal érettségi után 2 évig napi szinten beszeltünk chaten. Aztán ketten összevesztek, megszűnt a csoportos beszélgetés. Néha még találkozunk és ráírunk a másikra de annyira más körökben mozgunk, hogy nem lehet egy-egy találkozóba/beszelgetése belesűríteni az elmúlt x év történését. Így abból állnak a találkozók, hogy a gimis emlékeket idézük fel 25-ször. Ez pedig egy idő után unalmas.

Szerintem a barátságnak nincsenek olyan kritériumai, hogy milyen gyakran kell beszélni vagy találkozni. Nekem van olyan barátom, aki jó régen külföldre költözött, évente igyekszik hazajönni, de mindig találkozunk, viszont amikor igen, akkor olyan, mintha úgy folytatnánk a beszélgetést, mintha napi szinten tennénk. Ellenben van olyan ember is az életemben, akivel hetente többször beszélek (magánügyekről), de vele már nem vagyok biztos benne, hogy ez mindig is így lesz. Vele inkább egy „epizódszereplők” vagyunk egymás életében – ha érted, mire gondolok.