A barátnőm simán befekszik a férjem mellé az ágyba tv-t nézni. Illetve ha nálunk van, nem a fürdőben öltözik át, hanem a nappaliban, ahol simán járkálunk. Ez normális?

Átlagos család vagyunk, igen. Nincs vagyon, jól érzed. De nem ő tart el. 25 év munkaviszony van mögöttem. Biztos nem lenne egyszerű egyedül eltartani a gyerekeket, aláírom, de nem lehetetlen. Nagyobb gond a család hiánya. Ketten nem bírtuk megoldani a nyári szünetet. Csak úgy, hogy az utolsó hónapban nem dolgozott. Egy hét qva tábor 25.000, egy hónap 100.000.-. Vajon egyedülállóként hogyan lehetne megoldani, ha ketten alig sikerült. Márpedig ha most lépek, amíg felügyeletre szorulnak, az apjuk tuti nem segít be a felügyeletbe, mert azt hiszi velem tolna ki, nem velük. Pedig a gyerekek innák meg a levét. Akkor kelés nekik mindennap hajnal fél 6-kor, és odaérek értük délután fél 6-kor. Nyáron meg maradnak egyedül a lakásban, míg én dolgozom? Egy óvodás és egy kisiskolás gyerekkel szép kis mutatvány lenne. Esetleg hagyjam ott a munkahelyem nyáron és menjek segélyre, mert 11 hétig tart egy kib..szott nyári szünet? Ja, persze, az egy hét önkormányzati tábort ne számoljuk bele... Barátok? Ismerősök? Ilyenkor mindenkinek sürgős homokoznivalója van. Ja, lehet, hogy csicska vagyok, egy rongy igen, de nem a férjemé. A gyerekeimé, akikért felelősséget vállaltam. Uram bocsá`, hogy inkább takarítok ki egy rib..cot, amennyiben tényleg az, minthogy veszélyeztessem a gyerekeimet, ja, igen, még egy darabig élveznem kell, hogy megaláznak, mert az annyira jó!

Nagyon érdekes olvasni a válaszokat, voltak benne egész sértőek, és olyanok is, amik a helyzet ellenére nagyon jól estek, ha már változtatni nem tudok. Illetve nem nem tudok, mert tudnék, ahogy az egyikőtök le is írta, csak a veszteségek lennének nagyobbak,ergo 22-es csapdája. Az a story ott befejeződött, mondhatni okafogyottá vált, a helyzet elcsitult, felváltotta más. Igen, úgy tűnik a barátnő bár lehet élvezte a helyzetet, de mára nyilvánvalóvá vált, hogy ha volt is bármi, arról a részről nincs vadászat. Köszönöm azoknak, akik tényleg azért írtak, hogy segítsenek, és nem azért hogy belém tapossanak. Egy előző kommentre válaszolva annyit reagálnék, hogy valóban nincs vagyon, de nem tart el a férjem, gyakorlatilag én vagyok az anyagi fix pont a családban. Azt is elmondhatom, hogy valóban nagy bajban lennék egy válás során, ugyanis a férjem adóssága miatt ellehetetlenülne a helyzetem a gyerekekkel, és még ott van mindig a felvigyázás kérdése is. Azt hiszem így sikerült megválaszolnom a kérdéseket. Emiatt a hezitálás a részemről. Nem, továbbra se tudnám kire bízni őket, és továbbra se lenne pénzem 11 hetet táboroztatni őket, egyedül pedig a fenti okok miatt még még megélni se nagyon. Esetleg otthagyni a munkahelyem, akkor a felvigyázás megoldódik, de akkor a megélhetésnek is lőttek. Mivel abban a korban vagyok, hogy a munkáltató már nem értem kapkodnának, főleg nem kiskorú gyerekek mellett, így a váltás sem opció. Ami pedig a férjem fa...ságait illeti, azok nem szűntek meg, sőt. Hát ennyit dióhéjban.