Egy egyébként jó embert milyen okoknál fogva nem szokták szeretni, keresni a társaságát?

"Sajnos ebben a felszínes, kapitalista világban a csóró, szegény embereket nem szeretik akkor sem, ha a világ legjobb emberei egyébként. Én biztos helyről tudom, mert csóró családba születtem, minket se bírt sose senki..."

Netto baromság. Mi is szegények voltunk ifjú koromban és nem volt kevesebb barátom mint most.

Az hogy valaki igénytelen és arra fogja hogy me szegény más tészta.

Fürdés ingyen van, szilárd szappan darabja 50ft jó két hónapig stb

"Például olyan okból hogy nagyon visszahúzódó ezáltal nem lehet vele társalogni, a kommunikációs képességei nem túl jók és ezen nem is szeretne változtatni."

Egyik legjobb barátom ilyen. Havi 1-2 alkalommal elugrunk ebédelni, több nem kell neki.

Keresd te más társaságát. Ezer meg egy csoport van, engem gyakran hívnak társasjáték körök, a helyi túracsoport lelkes tagja vagyok, voltam már színészkedni is párszor.

Elmész és lesznek új barátaid, haverjaid

Például olyan okból, hogy az adott ember géniusz. Ők a maguk világában élnek, és általában az emberek nemhogy nem szeretik, de legtöbbször gyűlölik és irigylik őket. Csak a haláluk után, a műveik alapján kezdik - későn - látni őket, akkor is általában rosszul. Ez az élő embert nemigen vígasztalja, és nem választhat: zseninek született. Csak kevesen értik meg őket, általában számkivetik, vagy kihasználják - bármrilyen jó is legyen. Ők szevednek a magánytól, és igyekeznek valamilyen társaságot találni. De a legritkább esetben találnak magukhoz méltó szellemi partnert.

Ez érvényes a zseniális és a nagyon-nagyon okos, művelt, széles látókörű, rugalmas lelkületű, de kissé maguknak való emberekre is.

Aztán vannak olyan jó emberek, akik pl. meglehetősen buták és/vagy unalmasak. Hiába jó, ha nem lehet vele beszélgetni semmiről sem. Nincs véleménye, vagy nem meri elmondani, csak az lebeg a szeme előtt, hogy másoknak megfeleljen és "jó" legyen.

Pont azért, mert túl jó. És mivel "jobb" náluk, ezért mellette még feltűnőbb az ő hiányosságuk.

Senki sem szeret szembesülni saját hibáival ezért a hasonlók szoktak haverkodni a hasonlókkal - madarat tolláról, embert barátjáról....

Tisztelhetek valakit azért, mert nagyon jó, önzetlen ember, de ahhoz, hogy barátkozni akarjak vele, az kell, hogy legyen bennünk némi közös, ugyanazok a témák érdekeljenek, bírjam a stílusát és ő is az enyémet, egy szóval legyen meg a "kémia". Mint a szerelemben.

Én pl.nem is igazán kedvelem az olyan embereket, akik önmagukat annyival jobbnak tartják, mint a többi embert. Bocs, ez van.