Miért van az, hogy amikor határozottan vállalom azt aki vagyok, gondolataim, véleményem akkor senki nem keresi a társaságom, amikor meg szubmisszív, alkalmazkodó, másokhoz igazodó voltam akkor azért hívtak ide-oda?

Haha, gőzöm nincs, mivel soha nem nyalom mások valagát, így ki sem derül, hogy akkor érdekelném-e őket.

Van ilyen ismerősöm, aki panaszkodott erre. Nála az volt a baj, hogy az, amit ő határozottságnak hitt, szimplán csak azt jelentette, hogy bunkó és másokat bántóan viselkedett, mert ő "mostmár kimondja a véleményét". Nyilván nem akartak vele időt tölteni. A baráti társaságok is úgy működnek, hogy hiába szeretünk valakit, ha ő egy olyan ember, aki egy este alatt lenullázza a hangulatot, mert sérti a többieket vagy folyamatosan negatív, mindennel elégedetlen jobb a nagyobb eseményekre nem hívni.

Ha valaki megsért, az egyrészt nem feltétlenül szándékos, másrészt nem csak bunkó módon lehet a tudtára adni, hogy rosszulesett neked. Szerintem ezzel van nálad a baj.

Én el tudom képzelni az általad felvázoltakat. Én is csak addig voltam jó a baráti társaságomnak, amíg én voltam a humorherold, akinek soha semmi gondja nem volt (volt, csak nem beszéltem róla). Onnantól fogva, hogy lett, illetve fel mertem emelni a hangom, hogy mégis hogy van az, hogy engem b. sznak ki a megkérdezésem nélkül “közös megegyezéssel” a közös szobából, ahol mindenki más ott volt, ki lettem közösítve, hisztisnek, örök negatívnak lettem elkönyvelve. Hát persze, majd nem leszek negatív, mikor mindenki kap ajándékot meg bulit a szülinapjára (persze látványosan előttem átadva), kivéve engem, mikor lazán otthagynak valahol egyedül, mikor meg se hívnak ide-oda, mikor mindenkinek csak lelki szemetesláda vagyok, aki ha nincs ló, jó a szamár is stb stb. Nagyon sokat tűrtem, pontosabban nem törődtem már a szitukkal, mert úgyis én lettem volna a rossz, a negatív, akit ki lehet beszélni. De ma már egyik ember sem a barátnőm abból a körből, szép lassan amúgy egymást is kikezdték. Én meg megismertem új embereket, akiknek valóban fontos vagyok, és nem csak addig, amíg nincs más.