Miért van, hogy az életben csak 2-3 igazán jó barát van ez életben akikre minden körülmények között lehet számítani?

Annyi sincs valójában, csak az élet nem tette próbára azt a barátságot ;)

Az emberek a maguk igényeit nézik, nem a másét. Itt meg is bukik a barátság szelleme

Mert ez a valóság. Csak szeretik elhitetni az emberekkel hogy mindenki mindenkinek lehet a barátja - holott ez lehetetlen.

Attól mert szokás ma már minden ismerősre, haverra rámondani hogy barát, a lányok BFF karkötőket gyártanak, attól még az élet nem csak a haverkodásról szól, hanem a nehézségekről is.

Ha van 2-3 olyan barátod akikre valóban számíthatsz minden körülmények között, akkor már a nagyon szerencsések közé tartozol. A többség örülhet ha 1 ilyen barátja van.

Így igaz. Ha van 2-3 olyan barátod, akire tényleg MINDIG MINDEN helyzetben számíthatsz, akkor már boldog ember lehetsz.

Egy baráti kapcsolatot ápolni kell és én abban (is) látom a hibát az emberi önzőségen túl, hogy egyszerűen annyira lefoglalnak a mindennapjaink, hogy nehéz a baráti kapcsolatokat megfelelő szinten tartani. Minél többfelé oszlik meg a figyelem, annál nehezebb és így a felszínesebb kapcsolatok végül elkopnak.

Ahogy változik mindkét fél élethelyzete, változik a kapcsolat is, amihez újra és újra alkalmazkodni kell. Ez vagy működik, vagy nem.

Mert az ember így van kalibrálva.

Nem tudja magát többfelé elosztani.

Egy közmondás is van róla, hogy akinek sok barátja van az szétöretik.

Nem bír el több igaz barátot az ember természete mint 2-3.

Ez az egészséges.

Haverokból több is tud lenni.

Az is nagyszerű dolog.

Jól írta egy előttem szóló. Ha 2-3 olyan barátod van, akire mindig számíthatsz, minden körülmények között, akkor nagyon szerencsés ember Vagy.

Sajnos a legtöbb barát nem ilyen, inkább csak amolyan haver, vagy akár kolléga a munkahelyeden, akivel esetleg néha összejársz munkán kívül is.

Én elmúltam már 50 és visszagondolva eddigi életemre, igazából csak két olyan barátom volt, akire tényleg számíthattam. Az egyik a nagypapám volt, aki sajnos már régen nem él. A másik egy barátnőm volt, akinek viszont már saját családja van, és bár tartjuk a kapcsolatot még most is, érthetően számára már ők az elsők.

Éppen ezért, azt is nagyon jól írta egy előttem szóló, hogy az életben változnak a dolgok. Soha semmi sem állandó és ezzel a barátság sem mindig tud lépést tartani. Az emberek jönnek-mennek az életedben körülötted, ez néha szomorú, néha fájdalmas, de ez az élet rendje.