Másnak is megváltozott a barátaival a kapcsolata, miután szült? Mit tegyek, hogy el felejtsem? Ti hogy csináltátok?

Elolvastam a kérdést ne izgulj. Biztos beszélsz a gyerekről, max neked nem tűnik fel. Vagy lehet, hogy tényleg nem beszélsz a gyerekről, de semmi másról se, csak ülsz ott kukán, mert nem tudsz hozzászólni a témához

De amúgy nincs ezzel semmi gond. Jól írta itt valaki, más irányt vett az életed. Ez van.

Érteni értjük, te így érzed. Itt bárki mondhatja, hogy huh én mindent megpróbáltam,nem rajtam múlott stb., attól még más szemszögből is lehet vizsgálódni, nem?

Én a barátnőim gyerekeit szeretem, rövid ideig nagyon jól eljátszunk, nevetgélünk, de más gyerek hidegen hagy. Ettől függetlenül sokat olvastam a témában is, ha bnőm felhozott valamit, amit nem értettem vagy megkérdeztem róla.

Van, hogy egy hétig nem beszélünk, van, hogy 5-jére sem tudunk talit összehozni, az is lehet, hogy csak a fele csapat tud találkozni, DE ez is mindig több emberen múlik. Sosem csak a másik hibás, ezt vedd észre.

Én a másik oldalon vagyok.

A legjobb barátnőm szült. Tudta, hogy én nem vagyok igazán baba-barát, és azt mondta, hogy tök jó, így legalább lesz majd olyan is, akitől megtudhatja, mi történik a nagyvilágban, mert a többiek biztos mindig csak a gyerekről fogják kérdezni.

Na, nem így történt, egyrészt alig tudtunk beszélni, másrészt meg minden apróságról beszélt, ami gyerek-téma, és bár próbáltam másra terelni a szót néha, éreztem, hogy nem érdekli. Én meg ugye nem mondtam, hogy engem a gyereke nem érdekel. Őt meg az, hogy mi újság a munkahelyemen.

Megváltoztak a prioritások.

Érezhetően ritkultak a beszélgetéseink, de még ezt is elfogadtam egy ideig. Aztán jött a második baba.

Csoda volt, ha évente 1x össze tudtunk hozni egy találkozót, de például idén még egyáltalán nem találkoztunk. Nem tud elszakadni. 4 éve.

És az az évi 1 is olyan volt, hogy csak én mentem. Tudom, én mobilisabb vagyok, de amikor évekig azt tapasztalod, hogy csak akkor van tali, ha te mész, az elég lehúzó. Messengeren ír, de nekem most jött el az a pont, hogy elég. Sajnálom, mert szeretem, de azt már nem lehet barátságnak nevezni, hogy gyakorlatilag 4 éve nem találkozunk, csak írunk. mindezt úgy, hogy rengeteg segítsége van, de ezt ő nem tudja értékelni, mert természetes neki. Teljes családja van, 4 nagyszülő segít be, + testvér, + a férj, mindent meg tudnak oldani, van kocsi, van pénz.

És még csak 1 gyerek volt, mikor ez az évi 1 találkozó volt, soha beszélni sem tudtunk, mert állítólag nem volt 2 perce sem soha.

A másik barátnőm szintén úgy volt vele, hogy nekem majd nem küldi a babafotókat és nem beszél a gyerekről, ehhez képest mindig tudom, mennyi a pelenka, hol akciós, stb.

De legalább van más téma is. Érdekes, neki nagyon nehéz élete van, egyedülálló anya, mindent egyedül kell megoldania, mégis végigtelefonáltuk a terhességét, és az azóta eltelt 2 évet is. Lehet azt, csak nem a kifogásokat kell keresni. Pedig akkor még megvolt a férje. Nehéz élete van, ezért is jó, hogy kiöntheti a lelkét valakinek, minden másnap. De nekem is jó, mert ő nem csak a gyerekről beszél, már visszament dolgozni, és engem is meghallgat.

Na, ezeket azért írtam le neked, mert lehet úgy érzed, hogy te nem csak a gyerekedről beszéltél, de látod, mindenki így érzi, és mégis: DE, csak a gyerekről tudtok már ilyenkor beszélni.

Ami teljesen normális, és nem hibáztat érte senki, csak akinek nincs, az nem akarja hallgatni órákon át, hogy mikor ment a hasa, mikor jött a foga, stb.

Beültök valahova egy kis csajos dumálásra, és már nem a pasik a téma, hanem hogy nem volt büfi, vagy hol lehet jó gyerekruhát kapni. minden egyes témába beleszövitek.

Még ha úgy is érzed, hogy nem. Ha feljön, hogy facebookon mit láttam, akkor ő tuti talált egy csoportot, ahol gyerekruhákat lehet kapni jó áron.

Beültünk egy cukrászdába, én hívtam meg, úgy kérte, hogy a gyereknek vigyen haza. Ez biztos hülyén hangzik, mert nem sajnálom attól a gyerektől, de mégis... olyan fura... én nem a gyereket hívtam meg, hanem a barátnőmet. Én sem viszek haza a családnak, ha ő fizet.

Mióta megvan a gyerek, egyetlen filmet sem látott, pedig én szeretem megbeszélni a jó filmeket.

Ha átküldök egy linket egy érdekes cikkről, sosincs ideje elolvasni, pedig őt is érinti. Ellenben ő néha belinkel nekem egy cikket, amit ő talál, és vajon miről szólhat???

Teljesen mindegy, mi a téma, mert mindent össze lehet kötni a gyerekkel. mit főzzek, amit megeszik a gyerek?

Nem tudok elmenni cipőt venni, mert a gyerek ordít az üzletben. És rengeteg ehhez hasonló.

Azt érzed, hogy hétköznapi téma, és biztosan nem fogod belátni, hogy neked már a gyerek az alap téma, még ha hétköznap is van, minden róla szól.

De mondom, ez normális, mármint a te részedről.

Csak a másik felet ennyire mélyen nem érdekli.

Ha meg szándékosan, erőltetve nem akarsz beszélni róla, akkor kínos feszengés lesz belőle, mert nem tudsz olyasmiről beszélni, amit ne köthetnél a gyerekhez.

Ez némileg megváltozik, ha visszamész dolgozni, mert akkor a kollégák, a konfliktusok, az új főnök, a kihívások, stb.

De akkor is ott van: sietni kell az oviba, nem tudsz menni csapatépítőre a gyerek miatt, adópapírt töltsél ki a gyerekre, a többiek nem értik meg, hogy te nem maradsz bent tovább, mert gyereked van, stb.

Amúgy ha már ott is tudod hagyni a gyereket, és szeretnél újra kicsit saját életet is élni, sajnos előtte évek estek ki, amiket már nem lehet bepótolni. Szerintem ilyen az élet. Ha az embereket elsodor egymástól az élet, akkor egyre ritkulnak a beszélgetések, közös programok. Ha meg már tényleg semmi közös élmény nincs, semmi közös kapcsolódási pont, akkor ez már nem az igazi.

Hoppá-hoppá, kis pukkancs. Nem csoda, hogy leépítettek, ha mindenre ilyen stílusban reagálsz.

Amúgy ha okokat keresel éppen azokat a válaszokat kellene kicsit ízlelgetned, akik a "másik oldalon" vannak, hiszen ők ismerik az okokat. Aki a "te oldaladon" van, hozzád hasonlóan csak tippelgetni tud.

Örülök, hogy sokan osztják a véleményem. (a hosszú válasz)

Persze, úgy érzi, hogy másról beszél:

- új cipő (amit nem tud felvenni, mert a szülés óta dagad a lába)

- új mosogatógép (mert ez jobban fertőtleníti a gyerek evőeszközét, mint a kézi mosogatás)

- pénzügyek (alig van pénz, mert kva drága a speckó tápszer)

- nyaralás (nehéz bababarát hotelt találni)

- szex (az ember akarná, de én kimerült vagyok, én kelek fel állandóan a gyerekhez)

És így tovább, minden egyes témában.

Akkor tehát ha van egy barátotok, akinek tervei vannak és ezek érdekében életmódot kell váltania és belevág valamibe, ami őt boldoggá teszi, ellenben nagyon nehéz neki, akkor ti elvárjátok, hogy az illető erről ne is beszéljen nektek?

Szerintetek tényleg ez a barátság?

Amúgy jobban átgondolva azok a barátok tudják kezelni a helyzetet, akik maguk is szeretnének a jövőben gyereket és azok tűnnek el akiknél ez nincs tervben.

Tévedsz, én nem szeretnék gyereket és az esetek többségében nem viselem el a gyerekeket, DE a legjobb barátaimé az más :) de a vele való foglalkozás csak erősít abban, hogy nem szeretnék sajátot :)

Azok nem is voltak igazi barátságok, ennyi. Tényleg ideje lenne felfogni, és továbblépni. Ne sajnáltassátok már magatok 0-24ben