Kinek miért lett vége a barátságának, párkapcsolatának?

11 eves voltam, amikor eloszor talalkoztam a sraccal. o is csak par evvel volt idosebb, elsok voltunk egymasnak. borzasztoan megszerettem, olyan eros es komoly erzelmeim voltak, amiket szerintem a legtobb ember egy egesz elet alatt nem tapasztal meg. minden olyan mesebelien tokeletesnek tunt, sokszor nehez volt elhinnem milyen szerencses vagyok, hogy pont aznap voltam azon a helyen ahol megismertem, es ezaltal osszejottunk. allandoan oda-vissza voltam, hogy mennyire meg vagyok aldva vele, amit termeszetesen ki is mutattam fele. az elejetol kezdve mindent megadtam neki (ami nyilvan az evek multaval egyre komolyabb es nagyobb erofeszitest igenylo dolgokkal jart) a vilagon semmi mast nem szerettem volna annyira, mint, hogy o boldog legyen, hogy rendben alakuljon az elete. o mindent meghalalt a maga modjan, nem egyszer hallottam tole is hasonlokat, hogy elottem sosem tudott igazan kotodni, olyan tokeletes vagyok neki mint egy valora valt alom, csak miattam tudja mi az igazi boldogsag es a tobbi mezes mazas dolog.

miutan osszejottunk 6 evig egyutt voltunk. masfel ev utan lattam eloszor jelet annak, hogy valami nem oke, de elneztem. utana evekig latszolag semmi... majd az 5. ev utan hidegzuhanykent ert mikor veletlenek folytan a nyakamba zuhant rengeteg info, es osszeallt a kep arrol, hogy bizony a hercegem egy notorius hazudozo, aki -mikozben en el voltan foglalva a sulival, a munkaval es a kozos eletunk epitesevel- a hatam mogott olyasmiket csinalt, amitol a mai napig felfordul a gyomrom, foleg mikor eszembe jut a kornyezetem lenezo pillantasa, hogy ez az az ember akiert en annyira odavagyok...

az evek soran majdnem az osszes baratnomnel, osztalytarsamnal es lany ismerosomnel beprobalkozott a hatam mogott, de csak sunyi, utalgatos modon, hogy ha visszahallanam azt mondhassa vicc volt... en meg csak csodalkoztam, hogy miert nem szolnak hozzam egy ido utan, "ok nelkul"? miert mosolyognak ahelyett hogy koszonnenek? az elsodleges barati kore sosem kedvelt, mivel egyszer megemlitettem, hogy nem orulok neki, hogy heti 2-3x elmennek inni iskolaidoben... na ok tokeletes kornyezetet is teremtettek neki arra, hogy minden titokban maradhasson amit veluk csinal, vagy az o jelenletukben. persze a vegen ezek is mind kiderultek... mindig jott haza toluk es meselt egy ujabb lany tagrol aki veluk logott eppen aznap, hogy milyen csunya, milyen igenytelen, milyen idegesito.. "en viszont mennyire hianyoztam neki egesz este, barcsak ott lettem volna"... nehogy gyanus legyen nekem, hogy par oraval azelott meg arrol beszeltek hova tudnanak "kettesbe vonulni" feltunes nelkul... mindezek ugy tortentek, hogy en kozben ra valo tekintettel megszakitottam az ovoda ota tarto legjobb baratommal a kapcsolatot, nem sminkeltem/oltoztem szepen sehova csak hozza, nem logtam olyan tarsasagokban ahol fiu is volt, mert ezekert egybol ugrott, es ment a hiszti a reszerol, meg amugy is, itt meg nagyon fiatal voltam es gyerek fejjel SZERETTEM annyira, hogy nem akartam megbantani. neki mindent szabadott, de o mar akkor agressziv lett ha en suli utan a buszmegalloban egy fiu osztalytarsammal megbeszeltem a sulis dolgokat amig vartuk a buszt... sokkal durvabb dolgok is tortentek, de azokat nem irom le mert tul felismerheto lenne a szemely.

amikor ezek kiderultek es mindent felhoztam neki egybol bogott mint egy ovis, meg le is terdelt elem ugy konyorgott a visszafogadasert, 3 oran keresztul nem hagyott hazaindulni az utcabol ahol voltunk. itt is eleg fiatal es naiv voltam igy a pillanat heveben visszafogadtam, de nem sokkal ra szakitottunk vegleg.

mikor ez lezajlott eveszavarom lett, kihullott a hajam, alig aludtam es akkor is remalmok keltettek, honapokig allandoan ejjel-nappal ment a hasam a stressztol es meg is buktam a suliban abban az evben. nem birtam felfogni amik tortentek, ujra es ujra leperegtek a szemem elott az alkalmak amikor hazudott, es hogy azzal parhuzamosan kozben miket csinalt titokban (mint emlitettem, sokkal durvabb dolgok is tortentek) raadasul a rohadek mindig kikerdezett a szuleimrol (nagyon rossz volt veluk mindig is kapcsolatom) mintha erdekelne hogy viselem, pedig csak az erdekelte mivel probalnak bantani, hogy kesobb o is azzal manipulalhasson es felhozhassa hogy "a szuleimnek igaza van velem kapcsolatban"...

mar lassan 20 vagyok, 2 eve nem vagyunk egyutt de meg mindig beszelo viszonyban vagyunk. na nem azert mert ezek utan meg raszorulok a tarsasagara, csak valahol jo erzes, hogy vegig kell neznie ahogy boldogulok az eletben (mar evek ota egyedul elek, allasom van, folytatom a tanulmanyaim es udvarloim akadnak boven -az elet ironiaja, hogy meg az o "baratai" es munkatarsai kozul is, pont mint regen forditva-) mikozben neki azota sem volt senkije, mert ugy hallottam azota is utanam sir mikor ittas es jozanon is mindenkinek rolam kezd el beszelni egy ido utan.

Párkapcsolatom szerencsére még nem szakadt meg soha, vannak problémák de eddig mindent megoldottunk, már 15 éve lesz idén.

Barátságból sokféle megtörtént. A legtöbb nagy barátság amiatt szűnt meg mert más felé vitte az embereket az élet, munka, iskola, a távolságokkal ezek a barátságok elcsendesültek, de nem mondanám hogy meg is szűntek, azért ha néha összefutunk örülünk egymásnak.

Egy két komolyabb eset volt azért, pl egy barátság azért szakadt meg mert a barát nem jött ki jól a párommal, és elkezdett a baráti társaságban ellene furkálni a hátunk mögött, mindenfélét terjesztett róla.

Egy másik komoly barátság úgy szűnt meg, hogy a barátom összejött a hugommal, majd faképnél hagyta és mindent elvágott maga mögött, velem sem beszélt utána, mint később kiderült drog problémái voltak és szégyellte mindenki előtt, sok évre rá bocsánatot is kért de nem lettünk újra jóban.

Igazàból az apámra is sok évig barátként tekintettem, nagyon jóban voltunk, de miután elváltak a szüleim, hozzá kerültünk és a nagyszülők házába költöztünk és rá egy évre otthagyott minket egy nő miatt. Azóta visszajött egy párszor és eljátszotta még ugyanezt de mostmár nem is tartjuk a kapcsolatot.

De a legnagyobb szétszakító erő az mindig a halál sajnos. Tavaly halt meg egy nagyon közeli, úgymond legjobb barátom, leukémiában, az ilyet soha nem kívánom senkinek.