Miért nem akar valaki a másikkal barátkozni?

Na most attól, hogy normális vagyok valakivel, nem azért, mert teszem, hogy öribarik legyünk.

Pl. mikor felvettem a rendelést; mosolyogtam, kedvesen kérdeztem/ajánlottam, , stb.

Hát meg is kattantam volna, ha minden vendég rámmászik, hogy ugyan már, legyünk barátok, mert milyen kedves voltam velük...

Kevés az infó, amit írtál.

Pl jómagam kedves vagyok az emberekhez, segítek is ha látom, hogy el kell, de ez nem azt jelenti, hogy barátkozni akarok mindenkivel.

Sőt számomra csak nyűg az emberi kapcsolatoknak bizonyos formái. Azt az energiát s időt páromra, családomra (amit leszükítettem, azokra kik emberként is helyt állnak) s alkotásaim/karrieremre fordítom.

Ne képzelj bele sokat a dolgokba vagy gyözödj meg magad, kinek mi a szàndéka, HA van.

A szimpla kedvesség nem egyenlő a barátkozással.

Gondolom egy számodra nagyon szimpatikus ember lehetett, aki észrevett téged.

Pl gondolj bele valaki csak megbotlik, segítesz neki s kedvesség mellett képébe nyomod 'bocsesz csak segítek, nem akarok tőled barátságot se' 😅

Szerintem ez furább lenne. Nemde?

Neked mi lehet a 'bajod', hogy ennyire akarod a vele való kapcsolatot? >∆<